Szeptember 21 az őszi napéjegyenlőség időszaka. Ekkor még ugyanannyi ideig tart a külső sötétség és a világosság a hétköznapjainkban. Alban Elued a druida hagyomány szerinti ünnep neve. Lefordítva a Víz Fénye. Az emberi életútban az 50-70 éves kor közötti évek kincseit, mutatja meg a természet változása.Elmélyülés-meditáció- a belső erő felfedezése, miközben egyre kevesebb a világosság.
A pitypang színpompás ruháját különös korona váltja fel. Útra kelhetünk. lehet, hogy a virág szeretett volna repülni szabadon és ezért kapta ajándékba ezt a koronát. Most repülhet, sokasodhat. A
mikor első nyugat európai utazásaim egyikén nagyon sok kilométerre kerültem Magyarországtól, egyszer csak szomorú lettem és hallgatag. Fentről alánézve rajzolódott ki az ellenállhatatlan változás, ahogyan egyre több autósztráda szeli át a világot és olyannak tűntek mintha elhalt bőr lemezek lettek volna egy ember testén. Az ember pedig bár tűri és nem vakarja le őket magáról, de alatta lassan elhal az élet. Minden beton pikkely újabb akció arra, hogy betömjék a bőr lélegző pólusait. Fájdalmas volt az érzés és odébb kellett mennem a társaságtól , szememet lehunyva álltam pár pillanatig. Amikor megnyugodtam megláttam, hogy a járda szélén, egy hasadékban pitypang sárgállik. Hiszen én az Alpokban vagyok és egy szuper benzin-kút-komplexum van a hátam mögött!? Mit keresel Te itt ! Senki sem hívott, nem ültetett, legtöbben észre sem vesznek.Sőt, gyom, gaz vagy! Majdnem megszólaltam, annyira megdöbbentett a kis virág hetyke szemtelensége, ahogyan szépségesen felrúgja a precíz gépezet működését.
Gyakran gondolok rá azóta is.Megtapasztalhattam, mekkora erő van abban , ha valaki vagy valami egyszerűen "csak" él. Létezik. A puszta létezés a helyen ahol éppen vagyunk, nagyon nagy erő, ha ott vagyunk ahol lennünk kell. Jó időben lenni jó helyen akkor is ha egy szót sem szólunk..
Amikor valahol egészen a lelkünk mélyének öntudatlanságában elkezd hatni bennünk annak tudata, hogy egyre több a sötét óra, jó lenne a kis pitypang tanítványának lenni.Amikor eljön az ősz, útra kelni, szabadon a jó szélre bízva magunkat.
A pitypang színpompás ruháját különös korona váltja fel. Útra kelhetünk. lehet, hogy a virág szeretett volna repülni szabadon és ezért kapta ajándékba ezt a koronát. Most repülhet, sokasodhat. A
mikor első nyugat európai utazásaim egyikén nagyon sok kilométerre kerültem Magyarországtól, egyszer csak szomorú lettem és hallgatag. Fentről alánézve rajzolódott ki az ellenállhatatlan változás, ahogyan egyre több autósztráda szeli át a világot és olyannak tűntek mintha elhalt bőr lemezek lettek volna egy ember testén. Az ember pedig bár tűri és nem vakarja le őket magáról, de alatta lassan elhal az élet. Minden beton pikkely újabb akció arra, hogy betömjék a bőr lélegző pólusait. Fájdalmas volt az érzés és odébb kellett mennem a társaságtól , szememet lehunyva álltam pár pillanatig. Amikor megnyugodtam megláttam, hogy a járda szélén, egy hasadékban pitypang sárgállik. Hiszen én az Alpokban vagyok és egy szuper benzin-kút-komplexum van a hátam mögött!? Mit keresel Te itt ! Senki sem hívott, nem ültetett, legtöbben észre sem vesznek.Sőt, gyom, gaz vagy! Majdnem megszólaltam, annyira megdöbbentett a kis virág hetyke szemtelensége, ahogyan szépségesen felrúgja a precíz gépezet működését.
Gyakran gondolok rá azóta is.Megtapasztalhattam, mekkora erő van abban , ha valaki vagy valami egyszerűen "csak" él. Létezik. A puszta létezés a helyen ahol éppen vagyunk, nagyon nagy erő, ha ott vagyunk ahol lennünk kell. Jó időben lenni jó helyen akkor is ha egy szót sem szólunk..
Amikor valahol egészen a lelkünk mélyének öntudatlanságában elkezd hatni bennünk annak tudata, hogy egyre több a sötét óra, jó lenne a kis pitypang tanítványának lenni.Amikor eljön az ősz, útra kelni, szabadon a jó szélre bízva magunkat.
