2007. november 23., péntek

Jóga - fényképezés

Amikor először jártam Cauxban, már magával ragadott az az érzés, hogy itt valami rendkívül fontos dolgot rejtettek el amit meg kell majd találnom. Ugyanakkor minden alkalommal úgy éreztem könnyen lehet, hogy utoljára járok itt. nem tudhattam lesz-e elég pénzem, időm arra, hogy újra eljöhessek Korunk emberére jellemző esendőséggel szerettem volna mindent magammal vinni ami fontos. A fényképezéstől eleinte idegenkedtem. Inkább azt játszottam, hogy lecsuktam a szemem és arra törekedtem ,hogy nagyon erősen bevéssem magamba a pillanatot, amit éppen fényképeznék, Később ezt jóga-fényképezésnek neveztem el. Ez annyiból áll, hogy valamilyen egészen erős érzéshez, illathoz, tapintáshoz, színhez . Akár egy kicsiny fal darab rajzolatához kötöttem a pillanatot. Így amikor visszajöttem és lehunytam szemem az élményt felidézve ez visszavitt oda, hol ezt átélhettem. Ha fényképet nézel, itt maradsz. Ha jóga fényképet látsz. ott is vagy ahol az készült. Érdemes kipróbálni...

Testvérek- Genfi tó és a Balaton

Svájc Balatonja


Évekig utaztam Svájcba a Genfi tó partjára évente legalább egyszer.Mintha valami láthatatlan kötelékkel kötötte volna át a derekamat; és amikor ez fontos volt odavonszolt volna a kötelékkel magához.. A képen az a város ahova a vonat érkezett. Montreux. A hegyek olyan védelmezően ölelik, hogy akkor is pompáznak a virágok, amikor máshol mindent hó borít. Egyszerűen elbódulsz és a szépségtől, úgy érzed nem valóságos ami körülvesz annyira szép.
Aki Szalmakutyaként utazgat, annyit már magával hoz amikor megszületik, hogy éber megfigyelését rövid időre tudja elveszíteni, aztán visszanyeri.. Mindenki ismeri ezt az éber megfigyelő helyzetet, aki legalább egyszer rácsodálkozott tükörképére: Ez lennék én?
Az utazások sok anyagi áldozattal és fáradozással jártak. Minden alkalommal úgy végződött, hogy Szalmakutya elhatározta nem jön többet csak ha hívják, kivéve az utolsó utazást.. Az utolsó utazás, már nem volt elválás és Szalmakutya megértette, hogy a semmi sincs körötte Svájcban, ami ne lenne meg Magyarországon. A Genfi tó és a Balaton nem változott, testvérek. A Balaton északi szikláiban ugyanaz az üzenet él amit a Genfi tó hegyei őriznek. Az emberekben van különbség, akiknek ezt meg kell újra látni és hallani.

2007. november 19., hétfő

Szentendre októberben



Szalmakutya kutyái


A testvér-pár Boxi és Cila.

Levél románc


Hetek óta próbálom a ház körül és főleg az utcán a leveleket összesöpörni. A szomszéd kertekbe mintha nem is fújna a szél. Egyetlen levél sincs. Már kezdett harag gyűlni bennem. Dühös voltam fára, levélre , az értelmetlen és sok időt igénylő levél gyűjtögetésre. A kutyáim nagy élvezettel rohangáltak és dúlták szét a levél halmokat. Ebből Elég. Megálltam, a gereblyére támaszkodtam. Teljesen eltöltött annak a tudata, hogy most már ideje nagy szigorral szétcsapni a rendetlenségben és megregulázni ezeket a szél hátán szabadon repdeső leveleket és iramodó kutyákat. REND legyen már végre !!!! Amikor a kapuból hátrafordultam a rohanó kutyák után, megláttam a fenyő ágán végtelen örömmel hintázó levelet. Az odaadás, ahogyan a tű levelek között megkapaszkodva teljesen átadta magát a ringatásnak és magához csalogatta a novemberi napsütést lenyűgözött.Talán egész nyáron lesték egymást , hiszen a levél az utca túloldaláról érkezett. Gesztus a szemközti hatalmas fától és a széltől. Minden dühöm elpárolgott. rengeteg gondolat pergett le előttem, elmúlásról, összetartozásról, a időn kívüliségről és másról. Hálás lettem a pillanat tanításáért. HARMÓNIÁNAK kell lenni. Ki tudja mért pille könnyűnek tűnt a gereblye és nagyon gyorsan végeztem a gyűjtögetéssel. Meggyújtottam a levél hegyet és fellobbant a máglya. A hintázó levél is táncra kélt és a többiekkel ment a lángok közé. Ha elveszítjük a fogékonyságot a szépségre, akár egy pillanatra is, minden összezavarodik és teher lesz.