Szalmakutya iskola

A tanító néni kedvesen éneklő hangon mondókát ismételt a gyerekekkel együtt. 1959. Nem rosszabb év mint a többi.




Egy Szalmakutya már 6 éves a többiek már időtlenek. A testvéri kínai nép hadserege lerohanja a tibeti kolostorokat. Szalmakutya erről semmit sem hall. Senkinek sem beszél visszatérő álmáról, a hosszú utazásról Kínába. Az úton ezer veszély és ő a legkülönfélébb dolgok bőrébe bújva rejtőzik el a katonák elől. Álmában sorra megéli mit jelent állatnak, ruhának, és rejtőzködő bűzlő teve hajcsárnak lenni. Aztán egyszer csak olyan fém. kupak lesz belőle, amit nappali ébrenlétben a sörös üvegekre tesznek. A katonák megfogják a kupakot és beviszik az országba , csillogó különlegességnek látják. Nem láttak még ilyesmit.Ez is olyan álom amit akkor egyáltalán nem "értett" ,mégis pontosan megmaradt minden képe a felnőtt korra is. Ma már egyszerű. Nem kell kardot rántani, mindenki meg találja mi emészti el őt. Az európai technika következményei...

Térjünk vissza 1959-re. A tanító néni nagyon kedves volt, de Szalmakutya mégis az ablakhoz rohant és kiabálva mutatott az égre. Csíkhúzó ! Repülő kondenzcsíkja ívelt a kék égbolton. Ilyent még sosem látott. Amikor gyermekről van szó akkor a sosem, nem azt jelenti, hogy abban az életében, hanem sokkal tágabb idő teret. Ez valódi sosem volt. A gyermeki - tudat számára ez valódi élmény volt, nem egyszerűen a kíváncsiság élvezete.

A tanítás megszakadt. A gyermekek odarohantak az ablakhoz és sikongatva tapsoltak. A tanító néni tiszta szíve az örömmel együtt ragyogott a gyerekekkel. Integettünk. Sok-sok öröm. Bátor lelkek öröme, akik ekkor már nem voltak a kolostorok falai között Tibetben és mégis ott voltak. Valamennyien, akik valaha megélték az inkvizíciós gyilkolást legyen az a katár föld máglyája vagy a tibeti kolostor padlójára omló vér áradat, egyszer együtt integetnek, de ennek az iskolának nincsenek falai.

Szalmakutya mestere

Szalmakutya már második napja volt úton Csíksomlyó felé. Az indulás előtti bizonyosság már gyengülni kezdett. A bizonyosság, hogy biztos jelét kapja annak mit kezdjen ezzel a szalmakutya világgal a következő években. Már olvasott a Szent Jakab ösvény zarándoklatának különös élményeiről és úgy tudta, hogy Csíksomlyóhoz vezető útnak is megvan a maga ereje Ahogy leérkezett a Várdombról a busz nem volt a parkolóban. Déva vára alatt állt. Senkit sem ismert. Ekkor a parkoló távoli kijáratánál integető alakot látott meg és futni kezdett felé. Mintha valaki a zarándokoló csoportból hívta volna. A parkolóból a gyermekkora ötvenes éveire, Sztálinvárosra emlékeztető házak közé keveredtek a többiek után sietve. De akármilyen fontos volt, hogy le ne maradjon a többiektől sokkal fontosabb volt, hogy meglátott egy kutyát aki egy sokadalom közepén ült a földön furcsa pózban. Azonnal odafutott és duruzsolva vakargatta a hátát, ahogy otthon is szokta kényeztetni kutyáját. Otthoni kutyáját nemrég elütötte egy autó és gyógyíthatatlan beteg lett, elvesztette egyik lába beidegzését és így lebénult ez a lába, ami egy agár számára hatalmas tragédia. Szinte mindenki arra bíztatta altassa el mert ez így nem élet a kutya számára, szörnyű látni bicegését. Nem altatta el.

Most itt vakargatta a kutyust és érthetetlen volt számára miért állnak tőle az emberek olyan távol. Akkor valaki megszólalt: Nem látja, hogy három lába van? A kutya erre két mellső lábára emelkedett és hátsó testét erősen vonszolva elindult. Különös látvány volt. A sokadalmat undorral vegyes idegenséggel töltötte el. Szalmakutya úgy érezte ebben a kutya testben olyan lélek lakik, aki a legmagasztosabb amit valaha is képes volt.megérezni. Leguggolt és magához ölelte . Fülébe súgta : Köszönöm. Könnyei kicsordultak, és úgy érezte nem ő ölel most, hanem őt ölelik. Az ölelés egészen viszonylagos volt. A kíváncsi sokadalom feloszlott. ketten maradtak a kutyával. Béke töltötte el, letette a földre és türelmesen ment mögötte. A kutya bevezette őt az épületbe amit eddig észre sem vett. Ez az épület a Ferences szerzetesek kolostora volt, ahol a gyermekekért történik minden. A kutya a kolostoré volt. Piros szönyegen lakott a templom bejáratánál, ahova az arra járó emberek névtelenül tehetik le adományaikat a gyermekek számára. A kutya közelében.

Déva váránál Szalmakutya

Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.