Miből lesznek a szalmakutyák..

Lin-csi kolostorában egy reggel a szerzetesek váratlan kérdéssel fordultak a Mesterhez.
-Mester! Áruld el, lehet-e egy szalmakutyának buddha-természete?
-Lehet!-vágta rá azonnal Lin-csi.- Csakhogy buddha mégse lesz belőle-tette hozzá.- Legalábbis nem ismerünk ilyen esetet.
- Soha nem lesz?- kérdezte az egyik szerzetes.
- Nem! Szalmakutyából buddha soha nem lesz!- szögezte le az apát, mint aki szakértője a kérdésnek.
-Eszes szalmakutyából sem?
- Abból sem!- szólt Lin-csi kurtán. Nem sok kedve volt a vitához.
- Mégis miért nem?
- Mert a szalmakutyák, akár eszesek, akár tökéletesek, mindig önteltek. Hiú okosok és hiú ostobák! Semmi közük a buddhasághoz. Kényeskednek, fényeskednek, ám valójában rosszkedvűek, elégedetlenek. Undok ronda népség. Nem látnak az orruknál tovább. Mit sem tudnak más világokról - jellemezte a szalmakutyákat indulatosan Lin-csi, akit az bosszantott leginkább, hogy sohasem tudott rajtuk változtatni. Akárhányszor próbálta, mindig, megharapták.
- Lehetetlen rajtuk segíteni? Kérdezte egy novícius, mintha megérezte volna Lin-csi gondolatát.
- Lehetetlen, harapósak.
-Egymást is megmarják?
- Örökké marják egymást.
- Miből lesz a szalmakutya, Mester?
- Szalmakutya bármiből létrejöhet. De leginkább szorongásból, rémületből, fájdalomból és száraz, poros szalmából lesznek a szalmakutyák.
- Sokan vannak? - kérdezte félénken egy másik novícius.
- Egyre többen.
.- Örökké lesznek?
- Nem tudnak átváltozni. Maradnak.
- Kár, hogy nem segíthetünk rajtuk.
- Egyszer majd csodát teszünk-mondta végül Lin-csi apát. A szerzetesek hitték is meg nem is. Még soha nem látták Lin-csit annyira tanácstalannak, mint aznap reggel, kolostorában a Huo-to folyó partján.

(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)