Elfelejtettük, hogy sok beszédnek sok az alja. Azaz olyan fölösleges dolgok, amik szépen leülepednének az edény aljára ha egyszer elcsendesednénk.
A gyermek kezdetben gőgicsél, később rámutat arra amit szeretne megkapni és számunkra zavaros halandzsa nyelven gagyog.
Azért kezd beszélni hogy megnevezze a dolgokat, kifejezze akaratát.
Mi már ettől - hála sikeres iskolai éveinknek és beilleszkedésünknek a szokásokba- már nagyon távol vagyunk.
Amikor felnövünk a fejlődésünket új szavak használata kíséri. Azt mondjuk papagáj ,bár talán sosem láttuk, nem símogattuk.
Azt mondjuk kenguru bár nem néztünk a szemébe. Így válunk magunk papagájjá. Memorizáltunk szövegeket, amiket hangoztatunk szüntelen. Közénk és a valódi tapasztalás közé állnak. Így hogyan is juthatunk el ahhoz, hogy a dolgokat annak láthassuk amik.
Végletekre törekvés nélkül nem lenne szabad úgy használnunk új szavakt, új fogalmakat hogy azokról ne legyen elképzelésünk.
Felnőtt fejjel aztán elkezdhetjük kisöpörni, leülepíteni. MI az amivel megtömtük tudásunkat pedig zavaros .. szemét.
Sokat segít, ha arra törekszünk megvizsgáljuk mondatainkat, vajon nem csak panelek-e amiket kényelmes használni, bár nem tudjuk valójában miről beszélünk.
Itt is a kevesebb a több.
GYAKORLAT : amikor állítunk valamit, amikor beszélünk valamiről egyszerű kérdéseken szűrjük át .. Milyen a színe? Hol találom ? LÁttam valahol ? Le tudnám rajzolni ?
2015. június 30., kedd
2015. június 13., szombat
2015. április 16., csütörtök
2015. április 15., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)