Amikor Ajtony fiam elkezdte tanulmányait a Tan Kapuja buddhista főiskolán elmentem az évnyitóra . Megnyugodva tértem haza . Ugyanazt a kettősséget tapasztaltam, ami másutt is megjelenik, ha valahol egyszerre akarnak a hit és tudás lován egyszerre lovagolni. Itt annyiban szerencsésebb a helyzet, mint más "szellemi iskolákban", hogy laza kapcsolata van hiten alapuló egyháznak és a szellemi iskolát járni kívánóknak. Választhat valaki úgy, hogy az egyikhez tartozik a másikhoz nem. Aztán az évek múlásával a "tanuló" akár valamelyik átadási vonalhoz (egyház ) is csatlakozhat.Egy másik szellemi iskola, - amit lehetőségem volt megismerni - , önmagát semmiképpen sem tekinti egyháznak, de vallás közösségnek jegyezteti magát. Tanulónak nevezi tagjait, bár nincs tanító és nincs érték rend ami bárki számára megmutatná "hol tart a tananyagban ", vagyis inkább a tanuló hitén alapul mit is "tanult meg ". Az a fontos, hogy ŐK úgy gondolják tudják miért jó a dolog úgy ahogy van. Nem probléma ha egy csapat beszáll egy hajóba ahogy mondani szokás, és nem kérdezi meg mikor indul, hová tart és ki a kapitány stb. Még ha néha be is mondják a hangos bemondóba, hogyan is állunk a menetrend változásával, csak az fontos elhiszünk-e bármit. Nem az a fontos igaz-e.... Minél inkább a hitet láttam eddig uralkodni valahol, annál több formában találkoztam ott azzal, hogy ennek igazát bizonygassák.
Ez mind csupa szó facsarás, ami elszomorít, ha emberek ezek miatt úgy gondolják vannak dolgok amik szembefordítják őket. Arról nem is szólva ha úgy gondolják egyik jobb mint a másik .... Olyan időt élünk amikor nagyon fontos megtalálni azt ami a formákat képes összekötni. Sokkal inkább ebben lelhetünk tartós örömet, mint abban ha megtaláljuk mi az ami elválaszthat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése