2007. szeptember 6., csütörtök

Anyám születésnapja

Nem határoztam el előre, hogy bloggot kezdek írni. A dologgal szemben fenntartásaim vannak, és a blogg szót kifejezetten kerülni fogom, mert sokkal szebben hangzik a NAPLÓ.

Így aztán magam is meglepődtem amikor a kattintgatások ide vezettek. Nem értem . Milyen sodrása van ennek a napnak, amitől elindult ez a monológ? Aztán megláttam a mai dátumot.2007 szeptember 6. Anyám születésnapja. Anyám 2005 június 13-án ment el. mások úgy mondják meghalt.Úgy ment el ahogy élt. Konok erővel vitte keresztül amit akart. El akart köszönni lányától és unokáitól ezért hiába állt meg a szíve ő mégis viszzajött és lélegeztető gépen várta, hogy elköszönhessen tőlünk. Már nem beszélt de tekintete átforrósodott, keze megrezdült amikor körülálltuk ágyát. Mindnyájan akartuk, hogy pár percre kettesben legyünk vele, aztán kitámolyogtunk az intenzív osztályról Apánk remélte a lehetetlent. Mikor hazaértünk , alig ültünk le csengett a telefon. Meghalt az anyám.

Anyám, akit annyira megviselt első gyermeke váratlan halála, hogy engem már nem is mert megsimogatni. Hiszen az a másik is reggel még nevetve szaladgált, ő elment a munkába , a munkahelyén csörgött a telefon a lányod a kórházban van súlyos agyhártyagyulladás. Nem lehet segíteni rajta Ötvenes évek. A halál rejtélyesen járt kelt gyerekek között., akiket nemrég himlő ellen oltottak be. A tű volt rossz , az oltó anyag ? Ki tudja. terjedt a
szóbeszéd..

Anyámnál gondoskodóbb asszonnyal sosem találkoztam, de ridegebbnél sem. Abban a néhány utolsó pillanatban amíg az ágya fölé hajoltam szorítottuk egymás kezét. Ami történt köztünk kettőnk legbeslőbb dolga.
Hiszek a reinkarnációban. Anyám különösebb asszony volt semhogy most le tudnám festeni akár csak halványan is. Ami volt eluszik lassan és ami van , ahol van az még nem lebbentette fel fátylát.
Látod mama, itt ez a napló ! Ami bennem van az már nem te vagy, hanem mindazok a képek élmények amik belém ivódtak, vagy ahogy mondani szokás az emlékeim rólad. Olyan ez mint a film és s film szereplői. Tovább visszük a filmszalagot, visszajátszuk, de jól tudjuk hogy csak képek.
Ez a napló is csak szavak. Nem szívesen fogtam hozzá. Mégis van valami, vannak még képek amiket le kell porolni és aztán szelíden tovább menni. Bátorság mama.

1 megjegyzés:

Katalina írta...

Szia, Marika,
nagyon szép és jó, amit írtál. K