"Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.
-Áruld el apát lehet-e szerencse dolga a buddhaság? Buddhává válhat-e egy szálkás elméjű szalmakutya, ha elég szerencséje van?
- A szálkás elméjű szalamkutyáknak nem lehet elég nagy szerencséjük-jelentette ki az apát. Ismerte jól, milyenek a szalmakutyák.
-És mondjuk, egy átlagos szerzetesnek lehet ?-faggatták a szerzetesek.
-A buddhasághoz semmiképp. A buddhaság, híveim nem szerencse dolga. Sem kártyán, sem kockajátékon nem nyerhető. Sem út porában, sem ládafiában föl sem lelhető.
-Mester! Ismertünk egy szerzetest, akiről tudtuk, hogy érdemtelen a buddhaságra. Mégis buddhává lett. Mivel magyarázod ezt?
-Hívek! Aki érdemtelen a buddhaságra, sohasem lesz buddhává. Ám olykor akadhat dolgunk hamis buddhákkal, akik valójában szalmakutyák.
-Élő buddhaként jár kolostorról kolostorra, és hirdeti a Tanítást. Egészen megváltozott, úgy jár, mint a buddhák.
-Szerzetesek! A buddhákat nem változtatja meg a buddhaság. Úgy beszélnek, úgy járnak, mint bármelyik szerzetes. Nincs a mogásukban, nincs a szavaikban semmi keresés, semmi utánzás. Lassan, örökös nyugalomban élnek. Nem szaladgálnak kolostorról kolostorra, s nem árulják a Tanítást mint portékát. A buddhák életében nincs fáradozás. Nincs erőfeszítés, nincs önáltatás. Vagyis szerzetes társatok buddhautánzó szalmakutya lehet, semmi más.
- Mi pedig elhittük neki apát!-valották meg tévedésüket szégyenkezve a szerzetesek.
-Ő is elhitte magának. Ezért alakította jól a buddhát. Ezért alakítanak jól a szalmakutyák. Nagy tehetség a hamisság. Ám ha ügyesek a szalmakutyák, a szerencse őket is csak gazdaggá teheti vagy szegénnyé, boldoggá vagy boldogtalanná. Tökéletessé, vagyis buddhává soha.- világosította föl szerzeteseit egy reggel Lin csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."
(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése