Amikor először jártam Cauxban, már magával ragadott az az érzés, hogy itt valami rendkívül fontos dolgot rejtettek el amit meg kell majd találnom. Ugyanakkor minden alkalommal úgy éreztem könnyen lehet, hogy utoljára járok itt. nem tudhattam lesz-e elég pénzem, időm arra, hogy újra eljöhessek Korunk emberére jellemző esendőséggel szerettem volna mindent magammal vinni ami fontos. A fényképezéstől eleinte idegenkedtem. Inkább azt játszottam, hogy lecsuktam a szemem és arra törekedtem ,hogy nagyon erősen bevéssem magamba a pillanatot, amit éppen fényképeznék, Később ezt jóga-fényképezésnek neveztem el. Ez annyiból áll, hogy valamilyen egészen erős érzéshez, illathoz, tapintáshoz, színhez . Akár egy kicsiny fal darab rajzolatához kötöttem a pillanatot. Így amikor visszajöttem és lehunytam szemem az élményt felidézve ez visszavitt oda, hol ezt átélhettem. Ha fényképet nézel, itt maradsz. Ha jóga fényképet látsz. ott is vagy ahol az készült. Érdemes kipróbálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése