Hetek óta próbálom a ház körül és főleg az utcán a leveleket összesöpörni. A szomszéd kertekbe mintha nem is fújna a szél. Egyetlen levél sincs. Már kezdett harag gyűlni bennem. Dühös voltam fára, levélre , az értelmetlen és sok időt igénylő levél gyűjtögetésre. A kutyáim nagy élvezettel rohangáltak és dúlták szét a levél halmokat. Ebből Elég. Megálltam, a gereblyére támaszkodtam. Teljesen eltöltött annak a tudata, hogy most már ideje nagy szigorral szétcsapni a rendetlenségben és megregulázni ezeket a szél hátán szabadon repdeső leveleket és iramodó kutyákat. REND legyen már végre !!!! Amikor a kapuból hátrafordultam a rohanó kutyák után, megláttam a fenyő ágán végtelen örömmel hintázó levelet. Az odaadás, ahogyan a tű levelek között megkapaszkodva teljesen átadta magát a ringatásnak és magához csalogatta a novemberi napsütést lenyűgözött.Talán egész nyáron lesték egymást , hiszen a levél az utca túloldaláról érkezett. Gesztus a szemközti hatalmas fától és a széltől. Minden dühöm elpárolgott. rengeteg gondolat pergett le előttem, elmúlásról, összetartozásról, a időn kívüliségről és másról. Hálás lettem a pillanat tanításáért. HARMÓNIÁNAK kell lenni. Ki tudja mért pille könnyűnek tűnt a gereblye és nagyon gyorsan végeztem a gyűjtögetéssel. Meggyújtottam a levél hegyet és fellobbant a máglya. A hintázó levél is táncra kélt és a többiekkel ment a lángok közé. Ha elveszítjük a fogékonyságot a szépségre, akár egy pillanatra is, minden összezavarodik és teher lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése