2007. szeptember 10., hétfő

Úgy születünk ahogy meghaltunk

"Tudnod kell ugyanis, hogy egy-egy élőlény csak abban a pillanatban születhet meg, amikor a nagy kozmikus kerékben elhelyezkedő csillagállás erőeloszlása pontosan egyezik a lény saját egyéni kerekének erőeloszlásával! Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok hatására jelentős mértékben átalakul a belső erőeloszlás is. Az élőlényre a halála pillanatában jellemző belső konstelláció mélyen belevésődik a lélekbe, mely azután addig nem költözhet új testbe, amíg a csillagos égbolt állandó mozgása közben fel nem veszi ugyanazt a konstellációt. Így lehetséges, hogy némelyik ember már rövid idő elteltével reinkarnálódik, másoknak viszont akár évezredekig is várniuk kell..." (E.Haich Beavatás )

M
iért néznénk visszafelé ? Miért nyitogatnánk olyan termek ajtaját ahol a régi filmek kockái peregnek ? Jobb, ha elég erőnk van tovább menni, hiszen ugyanaz a darab megy, ahol még társszerzők is lehetünk egyszer. Netán.


Nincsenek megjegyzések: