Szalmakutya lángokban

Egy tanítvány bátortalanul lépegetett Lin Csi árnyékában. A Mester hirtelen megfordult és rámordult.Mit akarsz tőlem lopakodó szalmakutya ? Szeretnék választ kapni tőled egy kérdésemre: Miért tesznek ételt a kolduló csészémbe hiszen én ezt sosem tudom nekik megfizetni ? Ostoba vagy szalmakutya és nem látsz az orrodon túl.
Van amit csak te adhatsz meg nekik ha majd dideregnek és magukra maradnak. Mert eljöhet az idő, amikor a Szalmakutya képes fellángolni és meleget adni. Ó, Mester de hiszen ez egy szalmakutyának nagyon veszélyes lehet, hiszen neki már semmi dolga világi viszályokkal. Na látod ez még nagyobb ostobaság, mert csak abból lesz Buddha , aki nem ejt rabul a buddha-természet.


Burma nevét eltörölték, a politikai hatalom azt akarja , hogy megszűnjön minden kapcsolat ősi gyökereivel. A tüntetéseken a buddhista szerzetesek mennek elől. Arcukat eltakarják a könnygáz miatt. A tüntetések hetek óta tartanak és a szerzetesek mindenütt élő falként óvják a lakosságot .

Miből lesznek a szalmakutyák..

Lin-csi kolostorában egy reggel a szerzetesek váratlan kérdéssel fordultak a Mesterhez.
-Mester! Áruld el, lehet-e egy szalmakutyának buddha-természete?
-Lehet!-vágta rá azonnal Lin-csi.- Csakhogy buddha mégse lesz belőle-tette hozzá.- Legalábbis nem ismerünk ilyen esetet.
- Soha nem lesz?- kérdezte az egyik szerzetes.
- Nem! Szalmakutyából buddha soha nem lesz!- szögezte le az apát, mint aki szakértője a kérdésnek.
-Eszes szalmakutyából sem?
- Abból sem!- szólt Lin-csi kurtán. Nem sok kedve volt a vitához.
- Mégis miért nem?
- Mert a szalmakutyák, akár eszesek, akár tökéletesek, mindig önteltek. Hiú okosok és hiú ostobák! Semmi közük a buddhasághoz. Kényeskednek, fényeskednek, ám valójában rosszkedvűek, elégedetlenek. Undok ronda népség. Nem látnak az orruknál tovább. Mit sem tudnak más világokról - jellemezte a szalmakutyákat indulatosan Lin-csi, akit az bosszantott leginkább, hogy sohasem tudott rajtuk változtatni. Akárhányszor próbálta, mindig, megharapták.
- Lehetetlen rajtuk segíteni? Kérdezte egy novícius, mintha megérezte volna Lin-csi gondolatát.
- Lehetetlen, harapósak.
-Egymást is megmarják?
- Örökké marják egymást.
- Miből lesz a szalmakutya, Mester?
- Szalmakutya bármiből létrejöhet. De leginkább szorongásból, rémületből, fájdalomból és száraz, poros szalmából lesznek a szalmakutyák.
- Sokan vannak? - kérdezte félénken egy másik novícius.
- Egyre többen.
.- Örökké lesznek?
- Nem tudnak átváltozni. Maradnak.
- Kár, hogy nem segíthetünk rajtuk.
- Egyszer majd csodát teszünk-mondta végül Lin-csi apát. A szerzetesek hitték is meg nem is. Még soha nem látták Lin-csit annyira tanácstalannak, mint aznap reggel, kolostorában a Huo-to folyó partján.

(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Szalmakutya naplót ír

-Mester! szólította meg a a vendégségbe érkezett szerzetes Lin csi apátot a kolostor udvarán.
- Hosszú utat tettem, meg hogy megmutassam neked a naplómat. Mindent beleírtam, amit csak megtanultam és megtapasztaltam a szalmakutyaságról. Kérlek, segíts abban, hogy minden szerzetes elolvashassa és okuljon belőle!

- Lin csi meglebbentette köpenyét, hatalmasat szellentett és folytatta útját.

A távolabb leskelődő szerzetesek suttogva szaladtak oda a vándor szerzeteshez, és faggatták:
- Megmutatod a naplódat, tanulmányozhassuk és elkerülhessük a szalmakutyaságot ?
- Igen. Válaszolt a szerzetes, és a kijárat felé indult.
- Várj, hová sietsz,- futottak utána a kíváncsi szalmakutyák- hiszen még egy szót sem szóltál, egy lapot sem adtál a kezünkbe ?
- Valóban ? - csodálkozott a szerzetes. Nekem nem így tűnik -mondta és elhagyta a kolostort.

2007.szeptember 11.

Szalmakutya és a szerencse

"Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.
-Áruld el apát lehet-e szerencse dolga a buddhaság? Buddhává válhat-e egy szálkás elméjű szalmakutya, ha elég szerencséje van?
- A szálkás elméjű szalamkutyáknak nem lehet elég nagy szerencséjük-jelentette ki az apát. Ismerte jól, milyenek a szalmakutyák.
-És mondjuk, egy átlagos szerzetesnek lehet ?-faggatták a szerzetesek.
-A buddhasághoz semmiképp. A buddhaság, híveim nem szerencse dolga. Sem kártyán, sem kockajátékon nem nyerhető. Sem út porában, sem ládafiában föl sem lelhető.
-Mester! Ismertünk egy szerzetest, akiről tudtuk, hogy érdemtelen a buddhaságra. Mégis buddhává lett. Mivel magyarázod ezt?
-Hívek! Aki érdemtelen a buddhaságra, sohasem lesz buddhává. Ám olykor akadhat dolgunk hamis buddhákkal, akik valójában szalmakutyák.
-Élő buddhaként jár kolostorról kolostorra, és hirdeti a Tanítást. Egészen megváltozott, úgy jár, mint a buddhák.
-Szerzetesek! A buddhákat nem változtatja meg a buddhaság. Úgy beszélnek, úgy járnak, mint bármelyik szerzetes. Nincs a mogásukban, nincs a szavaikban semmi keresés, semmi utánzás. Lassan, örökös nyugalomban élnek. Nem szaladgálnak kolostorról kolostorra, s nem árulják a Tanítást mint portékát. A buddhák életében nincs fáradozás. Nincs erőfeszítés, nincs önáltatás. Vagyis szerzetes társatok buddhautánzó szalmakutya lehet, semmi más.
- Mi pedig elhittük neki apát!-valották meg tévedésüket szégyenkezve a szerzetesek.
-Ő is elhitte magának. Ezért alakította jól a buddhát. Ezért alakítanak jól a szalmakutyák. Nagy tehetség a hamisság. Ám ha ügyesek a szalmakutyák, a szerencse őket is csak gazdaggá teheti vagy szegénnyé, boldoggá vagy boldogtalanná. Tökéletessé, vagyis buddhává soha.- világosította föl szerzeteseit egy reggel Lin csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."

(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)