Nem cselekvés

 

Szalmakutya töpreng :

 Ha nem csinálsz semmit nem hibázol ?

Talán  ez  a titok a megszabaduláshoz ?

Hát igazán jó itt heverészni a meleg szobában és gyönyörködni a havas tájban, Ez aztán nagyszerű nem cselekvés ! Bizony , bizony sokat elértem az ösvényen. Ki is tudna még ilyen odadással heverészni rajtam kívül...

Érdemem hatalmas. Hova tegyem, ahol elfér ? A szekrénybe , a falipolcra  ? 

 Inkább felajánlom . Legyen minden érdemem minden érző lény javára, megszabdulására !

Cipők és Ősemlékezés.

Bodri Ferenc grafikája (http://www.bodriferenc.cjb.hu)
Az első tudatos emlékem erről a világról, kb 2-3 éves korom közé tehető, Egy pince lakásban laktunk. Rendkívül tiszta és szép volt köröttem minden. hatalmas pihe dunyha alá bújhattam esténként és nagyon jól éreztem magam. Az esti elalvások nagyon jól elringattak. Aztán egyszer felnéztem és teljesen mást láttam mint amire valahol legbelül számítottam. A mi ablakunk a járda szinten volt és így az emberek mint mozgó cipős lábfejek nyüzsögtek . KÉPtelen voltam felfogni minek viselik a lábukon azt a valamit. Megértettem, hogy eltévedtem. Nem vagyok otthon. Ez az idegen érzés olyan mélyen beleette magát csontjaimba, hogy a mai napig fogva tart. Az ősi törvény : Nézd meg és menj tovább ! Ebben a formában él zsigereimben. Tovább, tovább.

Tudom, hogy ez egy nagyon személyes élmény. Abban mégis biztos vagyok, hogy különböző képi formákkal de sokaknak megadatik ugyanez a belső élmény és ebből erőt meríthetnek ahhoz hogy tovább menjenek, ha valaha is tartósabban lehorgonyoznának valahol és azt hinnék, megérkeztek.

Felnőtt fejjel Freud Álomfejtésébe mélyedve a cipő jelképét természetesen megkerestem. Persze ebből is a szexuális életre következtet vissza a"mester" . nem nehéz asszociálni mit jelent, ha szűk a cipő bő stb. Arról nem találtam semmit mit jelent, ha idegen. Ehhez már Junghoz kell tovább lépni. Aztán Jung kapcsolatba tudja hozni olvasóját azzal az őstudásra emlékezéssel ( kollektív tudatalattival) , ami teljesen normális dolog. Vagyis teljesen normális élményünk, hogy idegenek vagyunk. teljesen normális mindazoknak akik ÖS-EMLÉKEZNEK. Akik pedig ősemlékeznek megtalálják a szexualitás szakrális mozzanatait és mindazt aminek tudása időszerű. Mi az hogy időszerű? Az érettségünk foka. Mindössze annyi, hogy nem állunk meg valami felismerésének a boncolgatásánál, hanem megjelenik ez minden mozdulatunkban, szavak nélkül mégis tudatosan.. Elegendő ha egyszer életünkben teljes odaadásal kimondunk valamit, hogy igaz. Kimondjuk, hogy ez itt nem AZ. Na bumm és akkor mi van ? Mondták ifjú koromban a vagány srácok. Mit is mondhatnék erre. FOGALMAM sincs.

Szalmakutya iskola

A tanító néni kedvesen éneklő hangon mondókát ismételt a gyerekekkel együtt. 1959. Nem rosszabb év mint a többi.




Egy Szalmakutya már 6 éves a többiek már időtlenek. A testvéri kínai nép hadserege lerohanja a tibeti kolostorokat. Szalmakutya erről semmit sem hall. Senkinek sem beszél visszatérő álmáról, a hosszú utazásról Kínába. Az úton ezer veszély és ő a legkülönfélébb dolgok bőrébe bújva rejtőzik el a katonák elől. Álmában sorra megéli mit jelent állatnak, ruhának, és rejtőzködő bűzlő teve hajcsárnak lenni. Aztán egyszer csak olyan fém. kupak lesz belőle, amit nappali ébrenlétben a sörös üvegekre tesznek. A katonák megfogják a kupakot és beviszik az országba , csillogó különlegességnek látják. Nem láttak még ilyesmit.Ez is olyan álom amit akkor egyáltalán nem "értett" ,mégis pontosan megmaradt minden képe a felnőtt korra is. Ma már egyszerű. Nem kell kardot rántani, mindenki meg találja mi emészti el őt. Az európai technika következményei...

Térjünk vissza 1959-re. A tanító néni nagyon kedves volt, de Szalmakutya mégis az ablakhoz rohant és kiabálva mutatott az égre. Csíkhúzó ! Repülő kondenzcsíkja ívelt a kék égbolton. Ilyent még sosem látott. Amikor gyermekről van szó akkor a sosem, nem azt jelenti, hogy abban az életében, hanem sokkal tágabb idő teret. Ez valódi sosem volt. A gyermeki - tudat számára ez valódi élmény volt, nem egyszerűen a kíváncsiság élvezete.

A tanítás megszakadt. A gyermekek odarohantak az ablakhoz és sikongatva tapsoltak. A tanító néni tiszta szíve az örömmel együtt ragyogott a gyerekekkel. Integettünk. Sok-sok öröm. Bátor lelkek öröme, akik ekkor már nem voltak a kolostorok falai között Tibetben és mégis ott voltak. Valamennyien, akik valaha megélték az inkvizíciós gyilkolást legyen az a katár föld máglyája vagy a tibeti kolostor padlójára omló vér áradat, egyszer együtt integetnek, de ennek az iskolának nincsenek falai.

Szalmakutya mestere

Szalmakutya már második napja volt úton Csíksomlyó felé. Az indulás előtti bizonyosság már gyengülni kezdett. A bizonyosság, hogy biztos jelét kapja annak mit kezdjen ezzel a szalmakutya világgal a következő években. Már olvasott a Szent Jakab ösvény zarándoklatának különös élményeiről és úgy tudta, hogy Csíksomlyóhoz vezető útnak is megvan a maga ereje Ahogy leérkezett a Várdombról a busz nem volt a parkolóban. Déva vára alatt állt. Senkit sem ismert. Ekkor a parkoló távoli kijáratánál integető alakot látott meg és futni kezdett felé. Mintha valaki a zarándokoló csoportból hívta volna. A parkolóból a gyermekkora ötvenes éveire, Sztálinvárosra emlékeztető házak közé keveredtek a többiek után sietve. De akármilyen fontos volt, hogy le ne maradjon a többiektől sokkal fontosabb volt, hogy meglátott egy kutyát aki egy sokadalom közepén ült a földön furcsa pózban. Azonnal odafutott és duruzsolva vakargatta a hátát, ahogy otthon is szokta kényeztetni kutyáját. Otthoni kutyáját nemrég elütötte egy autó és gyógyíthatatlan beteg lett, elvesztette egyik lába beidegzését és így lebénult ez a lába, ami egy agár számára hatalmas tragédia. Szinte mindenki arra bíztatta altassa el mert ez így nem élet a kutya számára, szörnyű látni bicegését. Nem altatta el.

Most itt vakargatta a kutyust és érthetetlen volt számára miért állnak tőle az emberek olyan távol. Akkor valaki megszólalt: Nem látja, hogy három lába van? A kutya erre két mellső lábára emelkedett és hátsó testét erősen vonszolva elindult. Különös látvány volt. A sokadalmat undorral vegyes idegenséggel töltötte el. Szalmakutya úgy érezte ebben a kutya testben olyan lélek lakik, aki a legmagasztosabb amit valaha is képes volt.megérezni. Leguggolt és magához ölelte . Fülébe súgta : Köszönöm. Könnyei kicsordultak, és úgy érezte nem ő ölel most, hanem őt ölelik. Az ölelés egészen viszonylagos volt. A kíváncsi sokadalom feloszlott. ketten maradtak a kutyával. Béke töltötte el, letette a földre és türelmesen ment mögötte. A kutya bevezette őt az épületbe amit eddig észre sem vett. Ez az épület a Ferences szerzetesek kolostora volt, ahol a gyermekekért történik minden. A kutya a kolostoré volt. Piros szönyegen lakott a templom bejáratánál, ahova az arra járó emberek névtelenül tehetik le adományaikat a gyermekek számára. A kutya közelében.

Déva váránál Szalmakutya

Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.

Svájc Balatonja

Évekig utaztam Svájcba a Genfi tó partjára évente legalább egyszer.Mintha valami láthatatlan kötelékkel kötötte volna át a derekamat; és amikor ez fontos volt odavonszolt volna a kötelékkel magához.. A képen az a város ahova a vonat érkezett. Montreux. A hegyek olyan védelmezően ölelik, hogy akkor is pompáznak a virágok, amikor máshol mindent hó borít. Egyszerűen elbódulsz és a szépségtől, úgy érzed nem valóságos ami körülvesz annyira szép.
Aki Szalmakutyaként utazgat, annyit már magával hoz amikor megszületik, hogy éber megfigyelését rövid időre tudja elveszíteni, aztán visszanyeri.. Mindenki ismeri ezt az éber megfigyelő helyzetet, aki legalább egyszer rácsodálkozott tükörképére: Ez lennék én?
Az utazások sok anyagi áldozattal és fáradozással jártak. Minden alkalommal úgy végződött, hogy Szalmakutya elhatározta nem jön többet csak ha hívják, kivéve az utolsó utazást.. Az utolsó utazás, már nem volt elválás és Szalmakutya megértette, hogy a semmi sincs körötte Svájcban, ami ne lenne meg Magyarországon. A Genfi tó és a Balaton nem változott, testvérek. A Balaton északi szikláiban ugyanaz az üzenet él amit a Genfi tó hegyei őriznek. Az emberekben van különbség, akiknek ezt meg kell újra látni és hallani.

Szalmakutya kólával

Gutai Mátyás fotója

Szalmakutya és a boldogság

Szalmakutya mostanában az eget kémlelte és így nem volt alkalom naplót írni.

Találkozott Szalmakutya An Ní szerzetessel és megkérdezte: Te tudod hol a Boldogság?
An Ní szemét összehúzva mosolygott amikor válaszolt : A boldogságot a Kék madár mutatja. Csak kövesd kitartóan,

An Ní mindig bölcs tanácsot adott. Így Szalmakutya annyira nézett hogy már belefáradt a szeme és leheveredett a fűbe. Lehunyta szemét egy időre és a lüktetően sajogtak szemgolyói. Kicsit megpihenek, gondolta, aztán folytatom tovább a keresést. Ekkor szárnyait méltósággal libbenő madár villant fel benne egy pillanatra. Nagy öröm járta át. Gyorsan kinyitotta a szemét és az Ég KÉKje töltötte be a szemhatárt. Az öröm csendesen áramlott tovább és már nem kérdezte, hogy most éppen a szárnytollakat vagy a a pihés hátat látja. Felpattant és ugrándozva sietett a mezőről a kolostor felé. Megtaláltam! Megtaláltam ! Motyogta maga elé!

An Ní volt az első akihez odarohant. Megtaláltam suttogta boldogan ! Igazán?- szol An Ní -és nekem is megmutatod?

Hát Persze, gyere velem . És már rángatta is magával a mezőre szerzetes testvérét. . Most feküdj le itt a fűbe és hunyd le a szemed. Aztán hírtelen nyisd ki ! Megláthatod!
Így tettek mindketten.

Szalmakutya lelkesen fordult An Ní felé Na! Látod a kék madár a kék égbolt maga !!!
An Ní így válaszolt : Hol itt az Égbolt ?

Szalmakutya alkuja

A nyarak pár éven át ugyanazzal az édes-bús eseménnyel kezdődtek. Anyám kopaszra akarta vágatni bozontom én pedig azt mondtam úgy fogok ordítani, hogy nem tudják majd levágni. Üvölteni kétségtelenül hatásosan tudtam. A város, ahol ekkor éltünk Sztálinváros volt. Nagy boldogságomra megnyílt A Könyvesbolt a Vasmű úton és ha arra jártunk szinte rátapadtam a kirakatára. Anyámat megsegítette a véletlen, mert rádöbbent, hogy könyvért bármire rávehet. Elmaradt az üvöltés. Cseppet sem izgatott a kopaszságomat röhögve csúfoló gyerek had, hiszen amikor egy könyvet lapoztam semmiféle hang nem jutott el hozzám. Még a haj nyíró zizegése sem. A testvéreimet kerestem. Sokszor éreztem, hogy biztonságos közelükben vagyok, ha olvasok.

A fotó 1957-ben készült, én négy éves vagyok és már megkaptam a könyvet.Egyáltalán nem véletlen, hogy az ujjam a könyv lapjai közé dugtam.Természetesen nem ismertem még a betűket. A 4 éves gyermek számára az a tudás amit eleve magával hoz az érzékszervi élményeken keresztül újra felidézhető. Hát, tudom, hogy ez nem magyarul van. Helyette arra kérlek benneteket felnőttek, akik nem vagytok ismét négy évesek, hogy higgyétek el: amikor az ember megfogja a papírt "buta gyerekként ", akkor attól az emlékezésnek olyan árama indul el, amit semmiképpen nem tud neked átadni, mert nem kötődik időhöz. Hol is kezdje el a mesélést a dolgokról, hiszen annyi lenne, hogy amire a végére érne már öt éves lenne. De képzelj el egy filmet amit olyan felgyorsítva vetítenek le számodra, hogy csak egy fény villanás lesz belőle. Régen ezt tudtad olvasni. Most ebben a testben és itt ezen a helyen egy érzés marad meg a dolgok után, ami a szavak helyett magatartásban fog megnyilvánulni. Minden "buta gyerek" megtalálja az ő matériáját, és lehet hogy ez a föld lesz. Homokban, sárban akar majd turkálni. szeretné magára kenni és belefekszik, kezét mélyre túrja. Miért hiszitek el egy vak felnőttnek, hogy tud olvasni az ujjaival és miért nem hagyjátok, hogy a gyermek "elolvassa ujjaival" ami élővé teszi számára belső raktára kincseit ? Aztán meg miért gondoljátok, hogy van értelmes válasz arra amikor ráförmedtek: Most miért csinálod ezt, nézd meg hogy összekoszoltad magadat ?! Mit mondhatna a gyermek a hely és idő nélküli élmény világról, annak aki elfelejtette? Inkább arra kérlek hunyd le szemed és dugjátok össze fejeteket, dimenziókat félretéve...

Ma is úgy választok könyvet pl. vásárláskor, hogy a egy számomra kellemes laza kéz tartással végig húzom ujjaim az sorakozó könyveken.

Aztán önálló lakást kaptak Szüleim és nyílván nincs abban semmi különös, hogy a könyvesbolt melletti lépcsőház egyik emeletére költöztünk. Akkoriban nem volt több könyvesbolt a városban. Ma is itt van a lakásunk. A város azóta Dunaújváros lett, a könyvesbolt csődbe ment és 4 éve papír írószer van a helyén.

Farmeres szalmakutya

Szalmakutya lángokban

Egy tanítvány bátortalanul lépegetett Lin Csi árnyékában. A Mester hirtelen megfordult és rámordult.Mit akarsz tőlem lopakodó szalmakutya ? Szeretnék választ kapni tőled egy kérdésemre: Miért tesznek ételt a kolduló csészémbe hiszen én ezt sosem tudom nekik megfizetni ? Ostoba vagy szalmakutya és nem látsz az orrodon túl.
Van amit csak te adhatsz meg nekik ha majd dideregnek és magukra maradnak. Mert eljöhet az idő, amikor a Szalmakutya képes fellángolni és meleget adni. Ó, Mester de hiszen ez egy szalmakutyának nagyon veszélyes lehet, hiszen neki már semmi dolga világi viszályokkal. Na látod ez még nagyobb ostobaság, mert csak abból lesz Buddha , aki nem ejt rabul a buddha-természet.


Burma nevét eltörölték, a politikai hatalom azt akarja , hogy megszűnjön minden kapcsolat ősi gyökereivel. A tüntetéseken a buddhista szerzetesek mennek elől. Arcukat eltakarják a könnygáz miatt. A tüntetések hetek óta tartanak és a szerzetesek mindenütt élő falként óvják a lakosságot .

Szalmakutya álma

Szalmakutya is szokott ábrándozni.

Szalmakutya Hat

Szalmakutya Hat - megmondhatnátok neki, hogy Szalmakutya....

Szalmakutya Öt

Szalmakutya Öt (?)

Szalmakutya Három

Szalmakutya Három

Szalmakutya Kettő

Szalmakutya Kettő. Tesz ránk.

Szalmakutya Egy

Ő Szalmakutya Egy

Szalmakutya biztonságban

Szalmakutya önzetlen. Semmi esetre sem szeretne feltűnni, kitűnni és ezzel zavarba hozni másokat. Ő akkor nyugodt, ha nem szalmább és nem kutyább. Fogjunk össze, egy mindenkiért mindenki egyért ! Ez napjainkban így hangzik: Fogjuk meg és vigyétek.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ez reggel olyan volt mint a többi. A kolostor udvarát betöltötte a tanítványok beszélgetésének zsongása.
Nagy Mester vagy apát szólalt meg elégedetten Vaj-ho apát . -Lám milyen szorgalmasan végzik dolgukat a szerzetesek ebben a kolostorban.
- Hol itt a kolostor ? fordult az apát a vándorhoz
- Ugyan, hiszen ezt mindenki tudja! Itt vannak a falak amik mögött biztonságban vannak akik a kapun belépnek, hogy tanítványaid lehessenek. Az ilyen helyet mindenütt kolostornak nevezték el.
- Bizony van abban valami amit mondasz Vaj-ho, hiszen ki az aki biztonságban tudja érezni magát a falak nélkül, és ki az aki be tud lépni a kapun amit nem a falak vesznek körül ?
- Mit számít ami nincs is ! - Derült föl a dicséretre Vaj-ho! Mi gondunk vele!
- Bizony, disznó is röfög a vályúnál elégedetten és nem gondol azzal amit nem lát..Neki kolostor az ól. nem árt Vaj-ho ha tovább nézünk néha a vályúnál,. mert meghályasodhatunk a Tantól.- szólt az apát és tovább sétált.

Miből lesznek a szalmakutyák..

Lin-csi kolostorában egy reggel a szerzetesek váratlan kérdéssel fordultak a Mesterhez.
-Mester! Áruld el, lehet-e egy szalmakutyának buddha-természete?
-Lehet!-vágta rá azonnal Lin-csi.- Csakhogy buddha mégse lesz belőle-tette hozzá.- Legalábbis nem ismerünk ilyen esetet.
- Soha nem lesz?- kérdezte az egyik szerzetes.
- Nem! Szalmakutyából buddha soha nem lesz!- szögezte le az apát, mint aki szakértője a kérdésnek.
-Eszes szalmakutyából sem?
- Abból sem!- szólt Lin-csi kurtán. Nem sok kedve volt a vitához.
- Mégis miért nem?
- Mert a szalmakutyák, akár eszesek, akár tökéletesek, mindig önteltek. Hiú okosok és hiú ostobák! Semmi közük a buddhasághoz. Kényeskednek, fényeskednek, ám valójában rosszkedvűek, elégedetlenek. Undok ronda népség. Nem látnak az orruknál tovább. Mit sem tudnak más világokról - jellemezte a szalmakutyákat indulatosan Lin-csi, akit az bosszantott leginkább, hogy sohasem tudott rajtuk változtatni. Akárhányszor próbálta, mindig, megharapták.
- Lehetetlen rajtuk segíteni? Kérdezte egy novícius, mintha megérezte volna Lin-csi gondolatát.
- Lehetetlen, harapósak.
-Egymást is megmarják?
- Örökké marják egymást.
- Miből lesz a szalmakutya, Mester?
- Szalmakutya bármiből létrejöhet. De leginkább szorongásból, rémületből, fájdalomból és száraz, poros szalmából lesznek a szalmakutyák.
- Sokan vannak? - kérdezte félénken egy másik novícius.
- Egyre többen.
.- Örökké lesznek?
- Nem tudnak átváltozni. Maradnak.
- Kár, hogy nem segíthetünk rajtuk.
- Egyszer majd csodát teszünk-mondta végül Lin-csi apát. A szerzetesek hitték is meg nem is. Még soha nem látták Lin-csit annyira tanácstalannak, mint aznap reggel, kolostorában a Huo-to folyó partján.

(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Nomen est omen

Nevem a jelem ? Amikor először mentem férjhez, még egyszerű volt, mert XYné lettél és kész. Aztán mikor a házasság felbomlott az XY nék továbbra is a régi néven jöttek-mentek ha kedvük tartotta.
Én kérelmet adtam be és visszavettem a lánykori nevem Ebből aztán szép galiba volt amikor mondjuk először mentünk a gyerekekkel oviba vagy bárhova beiratkozni. Mindig elvárták a magyarázatot, hogy kicsoda is vagyok én tulajdonképpen, hiszen a gyerekek egészen más nevet viseltek . A második házasságom megkötésekor így meghagytam leánykori nevem és elé biggyesztettem férjem vezeték nevét. nem tudtam ,hogy megözvegyülök és bizony most nehezemre esik nap mint nap kimondani az elhunyt nevét. Így viselem, de nem használom. A szalmakutya a legtalálóbb....