Fentről jön...

Ajtony és Jónás.

Pataki oroszlán

A sárospataki vár bejáratát is oroszlánok őrzik. Összedugtuk a fejünket és ez is csodás pillanat volt Ez volt az a nap amikor éppen bejelentették, hogy visszaadja Oroszország a Rákóczi könyvtár könyveit. Véletlenül éppen Patakon voltunk néhányan és a Református iskola Igazgatójával együtt fohászkodtunk a beszélgetésünkor, bárcsak így lenne. A könyvek ma már itthon vannak. A társak, akik akkor elkísértek már nagyon távolinak tűnnek.

Szalmakutya mestere

Szalmakutya már második napja volt úton Csíksomlyó felé. Az indulás előtti bizonyosság már gyengülni kezdett. A bizonyosság, hogy biztos jelét kapja annak mit kezdjen ezzel a szalmakutya világgal a következő években. Már olvasott a Szent Jakab ösvény zarándoklatának különös élményeiről és úgy tudta, hogy Csíksomlyóhoz vezető útnak is megvan a maga ereje Ahogy leérkezett a Várdombról a busz nem volt a parkolóban. Déva vára alatt állt. Senkit sem ismert. Ekkor a parkoló távoli kijáratánál integető alakot látott meg és futni kezdett felé. Mintha valaki a zarándokoló csoportból hívta volna. A parkolóból a gyermekkora ötvenes éveire, Sztálinvárosra emlékeztető házak közé keveredtek a többiek után sietve. De akármilyen fontos volt, hogy le ne maradjon a többiektől sokkal fontosabb volt, hogy meglátott egy kutyát aki egy sokadalom közepén ült a földön furcsa pózban. Azonnal odafutott és duruzsolva vakargatta a hátát, ahogy otthon is szokta kényeztetni kutyáját. Otthoni kutyáját nemrég elütötte egy autó és gyógyíthatatlan beteg lett, elvesztette egyik lába beidegzését és így lebénult ez a lába, ami egy agár számára hatalmas tragédia. Szinte mindenki arra bíztatta altassa el mert ez így nem élet a kutya számára, szörnyű látni bicegését. Nem altatta el.

Most itt vakargatta a kutyust és érthetetlen volt számára miért állnak tőle az emberek olyan távol. Akkor valaki megszólalt: Nem látja, hogy három lába van? A kutya erre két mellső lábára emelkedett és hátsó testét erősen vonszolva elindult. Különös látvány volt. A sokadalmat undorral vegyes idegenséggel töltötte el. Szalmakutya úgy érezte ebben a kutya testben olyan lélek lakik, aki a legmagasztosabb amit valaha is képes volt.megérezni. Leguggolt és magához ölelte . Fülébe súgta : Köszönöm. Könnyei kicsordultak, és úgy érezte nem ő ölel most, hanem őt ölelik. Az ölelés egészen viszonylagos volt. A kíváncsi sokadalom feloszlott. ketten maradtak a kutyával. Béke töltötte el, letette a földre és türelmesen ment mögötte. A kutya bevezette őt az épületbe amit eddig észre sem vett. Ez az épület a Ferences szerzetesek kolostora volt, ahol a gyermekekért történik minden. A kutya a kolostoré volt. Piros szönyegen lakott a templom bejáratánál, ahova az arra járó emberek névtelenül tehetik le adományaikat a gyermekek számára. A kutya közelében.

Déva váránál Szalmakutya

Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.

Testvérek- Genfi tó és a Balaton

Elisabeth Haich Beavatás című könyvében olvastam először a Balaton csodálatos szellemi erejéről. Ide vonult el a világ elől beavatásának útján, amikor elmélyülésre volt szüksége. Hosszú időre elfelejtettem.Később Badacsonyban jártam a gránit sziklák között és olyan nyugtalanság billentett ki a megszokott barangolásból, hogy le kellett ülnöm egy tányér alakú sima kőre. Ma már tudom, hogy tiszta szellemiségű szertartások emlékét őrzik a kövek. Akinek erre szüksége van és megnyitja szívét rájuk talál.
A Balatont fiam fotózta a Genfi tavat egy ismerősöm, Nem tudták hogy a másik képe is elkészült.

Svájc Balatonja

Évekig utaztam Svájcba a Genfi tó partjára évente legalább egyszer.Mintha valami láthatatlan kötelékkel kötötte volna át a derekamat; és amikor ez fontos volt odavonszolt volna a kötelékkel magához.. A képen az a város ahova a vonat érkezett. Montreux. A hegyek olyan védelmezően ölelik, hogy akkor is pompáznak a virágok, amikor máshol mindent hó borít. Egyszerűen elbódulsz és a szépségtől, úgy érzed nem valóságos ami körülvesz annyira szép.
Aki Szalmakutyaként utazgat, annyit már magával hoz amikor megszületik, hogy éber megfigyelését rövid időre tudja elveszíteni, aztán visszanyeri.. Mindenki ismeri ezt az éber megfigyelő helyzetet, aki legalább egyszer rácsodálkozott tükörképére: Ez lennék én?
Az utazások sok anyagi áldozattal és fáradozással jártak. Minden alkalommal úgy végződött, hogy Szalmakutya elhatározta nem jön többet csak ha hívják, kivéve az utolsó utazást.. Az utolsó utazás, már nem volt elválás és Szalmakutya megértette, hogy a semmi sincs körötte Svájcban, ami ne lenne meg Magyarországon. A Genfi tó és a Balaton nem változott, testvérek. A Balaton északi szikláiban ugyanaz az üzenet él amit a Genfi tó hegyei őriznek. Az emberekben van különbség, akiknek ezt meg kell újra látni és hallani.

Szavak - képek

Október 7: Mária ünnep

a németeknek rosenkrantz - a magyaroknak rózsafűzér- a népi hagyományban olvasó királynő ünnepe.

A Fotón Bottyán Katalin festett köve.

Mert valahányszor felemeltek egy követ én ott vagyok. A kövek Földanya ékszerei.

Ferenc Assisiből - a szellemi testvérek közül

Yesudian bölcsessége bennünk van

"Célunk tehát sz önfejlesztés, az önuralom, az önbizalom. Ültesd a tölgyet a megfelelő földbe, és ágait kiterjesztve, növekedni fog. Add át embertársadnak saját erejének és bölcsességének belső tudását, és úgy fog cselekedni mint egy bölcs ! "

" Bármilyen távol élünk egymástól mi, jóga tanítványok, összefűz bennünket a szeretet erős lánca, összeköt minket a szellemi testvériség. Akárhol is legyünk, ez a szeretet abban a közös törekvésben fejeződik ki, hogy segítünk ahelyett, hogy akadályoznánk, építünk ahelyett, hogy rombolnánk, békét és fényt hozunk ahelyett, hogy háborúság és pusztulás kísérné lépteinket. "
Selvarajan Yesudian: A jóga áldásos ereje

DE jó lenne ha a magyarországi Yesudian tanítványok keresnék, megtalálnák egymást valamiképpen.

Öszedugtuk a fejünket

Összedugtuk a fejünket Apámmal és Donáttal

Szalmakutya alkuja

A nyarak pár éven át ugyanazzal az édes-bús eseménnyel kezdődtek. Anyám kopaszra akarta vágatni bozontom én pedig azt mondtam úgy fogok ordítani, hogy nem tudják majd levágni. Üvölteni kétségtelenül hatásosan tudtam. A város, ahol ekkor éltünk Sztálinváros volt. Nagy boldogságomra megnyílt A Könyvesbolt a Vasmű úton és ha arra jártunk szinte rátapadtam a kirakatára. Anyámat megsegítette a véletlen, mert rádöbbent, hogy könyvért bármire rávehet. Elmaradt az üvöltés. Cseppet sem izgatott a kopaszságomat röhögve csúfoló gyerek had, hiszen amikor egy könyvet lapoztam semmiféle hang nem jutott el hozzám. Még a haj nyíró zizegése sem. A testvéreimet kerestem. Sokszor éreztem, hogy biztonságos közelükben vagyok, ha olvasok.

A fotó 1957-ben készült, én négy éves vagyok és már megkaptam a könyvet.Egyáltalán nem véletlen, hogy az ujjam a könyv lapjai közé dugtam.Természetesen nem ismertem még a betűket. A 4 éves gyermek számára az a tudás amit eleve magával hoz az érzékszervi élményeken keresztül újra felidézhető. Hát, tudom, hogy ez nem magyarul van. Helyette arra kérlek benneteket felnőttek, akik nem vagytok ismét négy évesek, hogy higgyétek el: amikor az ember megfogja a papírt "buta gyerekként ", akkor attól az emlékezésnek olyan árama indul el, amit semmiképpen nem tud neked átadni, mert nem kötődik időhöz. Hol is kezdje el a mesélést a dolgokról, hiszen annyi lenne, hogy amire a végére érne már öt éves lenne. De képzelj el egy filmet amit olyan felgyorsítva vetítenek le számodra, hogy csak egy fény villanás lesz belőle. Régen ezt tudtad olvasni. Most ebben a testben és itt ezen a helyen egy érzés marad meg a dolgok után, ami a szavak helyett magatartásban fog megnyilvánulni. Minden "buta gyerek" megtalálja az ő matériáját, és lehet hogy ez a föld lesz. Homokban, sárban akar majd turkálni. szeretné magára kenni és belefekszik, kezét mélyre túrja. Miért hiszitek el egy vak felnőttnek, hogy tud olvasni az ujjaival és miért nem hagyjátok, hogy a gyermek "elolvassa ujjaival" ami élővé teszi számára belső raktára kincseit ? Aztán meg miért gondoljátok, hogy van értelmes válasz arra amikor ráförmedtek: Most miért csinálod ezt, nézd meg hogy összekoszoltad magadat ?! Mit mondhatna a gyermek a hely és idő nélküli élmény világról, annak aki elfelejtette? Inkább arra kérlek hunyd le szemed és dugjátok össze fejeteket, dimenziókat félretéve...

Ma is úgy választok könyvet pl. vásárláskor, hogy a egy számomra kellemes laza kéz tartással végig húzom ujjaim az sorakozó könyveken.

Aztán önálló lakást kaptak Szüleim és nyílván nincs abban semmi különös, hogy a könyvesbolt melletti lépcsőház egyik emeletére költöztünk. Akkoriban nem volt több könyvesbolt a városban. Ma is itt van a lakásunk. A város azóta Dunaújváros lett, a könyvesbolt csődbe ment és 4 éve papír írószer van a helyén.

Farmeres szalmakutya

Nomád tábor műhelyében ,Erzsike,Dani,Bence

Nyáron csináltunk először Nomád tábort . Ha pontosabban akarjuk kifejezni , igyekeztünk megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy a gyerekek megérezzék a szabad alkotás örömét a nomád táborban.

Balról Erzsike néni háttérbe húzódva gyönyörködik a sürgölődésben. A lányok- Katona Erzsike és Bianka, teljesen határozotan tudták mit akarnak csinálni. Bence, szünet nélkül beszélt a rajzolás közben, mert csakis saját meséibe tudta beilleszteni rajzait, és bármi mást, akár a megtalált kavicsait is... A háttérben látjátok a Nagy Kínai Vendégfal egy részletét.
Fenti képen Jánospál Erzsikével és két fiúcskával bütykölünk a Jurta táborunk műhelyében. Háttal Bence szemben Dani áll. A fiúk unoka testvérek. A szülők aggódva hozták el őket az első napon, mert egyébként nem tudnak megmaradni egymás közelében. A táborozás alatt nem értek rá viaskodni... Dani óvodás még, Bence a második osztályt kezdi. nem szeretném kibeszélni őket a hátuk mögött. Mielőtt félreértés keletkezne, illik elmondani, hogy Dani próbál a fehér pólós Marika néninek elmagyarázni valamit. Figyeli elég ügyesen követi-e a szavait.
Mindkettejüktől úgy váltunk el júliusban, hogy ismét találkozunk. remélem így lesz. A táborról még sok fotó készített Bottyán Kati és Réka., láthatóak a képek www.pedagogiasubrosa.hu helyen és Bottyán Kati blogjából is elérhetőek.( Linkajánló)