Szalmakutya és a halál

Szalmakutya lángokban

Egy tanítvány bátortalanul lépegetett Lin Csi árnyékában. A Mester hirtelen megfordult és rámordult.Mit akarsz tőlem lopakodó szalmakutya ? Szeretnék választ kapni tőled egy kérdésemre: Miért tesznek ételt a kolduló csészémbe hiszen én ezt sosem tudom nekik megfizetni ? Ostoba vagy szalmakutya és nem látsz az orrodon túl.
Van amit csak te adhatsz meg nekik ha majd dideregnek és magukra maradnak. Mert eljöhet az idő, amikor a Szalmakutya képes fellángolni és meleget adni. Ó, Mester de hiszen ez egy szalmakutyának nagyon veszélyes lehet, hiszen neki már semmi dolga világi viszályokkal. Na látod ez még nagyobb ostobaság, mert csak abból lesz Buddha , aki nem ejt rabul a buddha-természet.


Burma nevét eltörölték, a politikai hatalom azt akarja , hogy megszűnjön minden kapcsolat ősi gyökereivel. A tüntetéseken a buddhista szerzetesek mennek elől. Arcukat eltakarják a könnygáz miatt. A tüntetések hetek óta tartanak és a szerzetesek mindenütt élő falként óvják a lakosságot .

Úgy születünk ahogy meghaltunk

"Tudnod kell ugyanis, hogy egy-egy élőlény csak abban a pillanatban születhet meg, amikor a nagy kozmikus kerékben elhelyezkedő csillagállás erőeloszlása pontosan egyezik a lény saját egyéni kerekének erőeloszlásával! Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok hatására jelentős mértékben átalakul a belső erőeloszlás is. Az élőlényre a halála pillanatában jellemző belső konstelláció mélyen belevésődik a lélekbe, mely azután addig nem költözhet új testbe, amíg a csillagos égbolt állandó mozgása közben fel nem veszi ugyanazt a konstellációt. Így lehetséges, hogy némelyik ember már rövid idő elteltével reinkarnálódik, másoknak viszont akár évezredekig is várniuk kell..." (E.Haich Beavatás )

Miért néznénk visszafelé ? Miért nyitogatnánk olyan termek ajtaját ahol a régi filmek kockái peregnek ? Jobb, ha elég erőnk van tovább menni, hiszen ugyanaz a darab megy, ahol még társszerzők is lehetünk egyszer. Netán.

Juditka ajándéka

Anyám szerint Juditka állandóan az ágyamnál ücsörgött. Őt ez nagyon aggasztotta. Elmondása szerint ,korábban sosem kérdezősködőtt nővérem arról miért más az ő keze mint a többi gyereké, de megszületésem után ezzel nagyon sokat foglalkozott. Naphosszatt ott volt az ágyamnál és nézegettt engem. Sosem tudott volna olyan képet készíteni mint ami itt látható ,mert ujjai nem váltak el egymástól. Ő négy éves volt én egy, amikor meghalt. Anyám a háztartási munkában rohangálva néha ránk nézett kérdő tekintettel: minden rendben van ? Így aztán elég felületes tapasztalatai lettek arról, ami valójában történt Juditka és köztem. Nem csak üldögélt az ágyam mellett, hanem kezét rám tette, próbált megsimogatni és hihetetlenül erős érzelmeket, gondolatokat adott át nekem nap mint nap. Tudom, hogy az általános felfogás szerint az egy éves gyermekkel az etetésen és dögönyözésen kívül nem nagyon lehet mást kezdeni. Ez nincs így. Juditka szerencsére nem volt ilyen "okos" és azért mert még csak egy éves voltam ,nem kezelt úgy engem mint egy értelmi fogyatékost" szokás a világban. Ezért szeretném, most elmondani, akkor is ha elszáll a szó a semmibe mindazt amire tanított.

A gyermek hálás azért a testért amit kapott,és eredendő öröm számára, hogy beléphet a világba vele. Minden nyugtalanság, rettegés, a megalázottság érzése teljesen idegen tőle. A külső világ ülteti ezt el belé . Juditka szerette a kezeit,úgy ahogy voltak. Amikor pólyámra helyezte , forróság áradt felém és sokkal több szeretet mint amit Anyámtól valaha is kaptam. Csodálatos erőket hordoztak ezek a kezek.Nem tiltakozott az ellen, hogy műtétekre hurcolták, mert látta, hogy ez mennyire fontos a szüleinknek. Anyám horrorisztikus erővel adta elő, hogy egy alkalommal ollót dugott nővérem a rácsok közé, szerint nyilvánvalóan le akarta vágni az én ujjaimat. Ez persze csacsiság és egy percre sem hittem el neki, de nem is vitatkoztam. Anyám kiválóan tudott mesélni. A valósághoz sokkal közelebb áll az a film, amit már felnőtt fejjel láttam és a címe Ollókezű Edvárd .(akit érdekel járjon utána..) A pszichológia, nem kevéssé M.Montessori csodálatos kutatásának elkezdte felfedezni a gyermekek képességeit az első években. Ami akkor történik, a gyermek tudatalattijába ívódik bele nagyon mélyen.Tudnivaló, hogy a tudattalatihoz képeken át vezet az út, és ami itt van azt egész életünkön át bármikor használatba vehetünk. Szerencsés vagyok, hogy olyan csodálatos nővérem volt aki ágyamhoz ült és kincsekel árasztotta el a "tudattalatti kamráit". Nem ritkán esett meg velem, hogy vonaton, vagy egy park padján üldögélve egyszer csak fogyatékos gyermek dörgölődött hozzám , vagy mászott az ölembe akit azelőtt sosem láttam. Az legalább olyan sokszor, hogy a fülembe súgta valaki, amikor önfeledt kacagással játszodtunk egy gyermekkel -- ugye milyen aranyos, pedig tudod van az a problémája . Én nem egyszer csak erre néztem meg jobban a gyermeket, mostmár a "többség" szemüvegét feltéve, hogy miröl is van szó, Mivel addig észre sem vettem ,hogy "probléma" lenne. Mindenkinek joga van fogyatékossága kihívásaihoz, mert ERŐT is kap a fogyatékossággal együtt. A legtöbbet akkor tehetjük érte, ha bízunk ebben az erőben és támogatjuk megelevenedését. Ez a másfajta szemüveg- ami valójában nincs is- és ami megmutatja, hogy mindnyájan fogyatékosok vagyunk, másrészt amin át mindneki éppen úgy jó ahogy őt a menny és föld szeretete hordozza itt - JUDITKA AJÁNDÉKA..

Anyám születésnapja

Nem határoztam el előre, hogy bloggot kezdek írni. A dologgal szemben fenntartásaim vannak, és a blogg szót kifejezetten kerülni fogom, mert sokkal szebben hangzik a NAPLÓ.

Így aztán magam is meglepődtem amikor a kattintgatások ide vezettek. Nem értem . Milyen sodrása van ennek a napnak, amitől elindult ez a monológ? Aztán megláttam a mai dátumot.2007 szeptember 6. Anyám születésnapja. Anyám 2005 június 13-án ment el. mások úgy mondják meghalt.Úgy ment el ahogy élt. Konok erővel vitte keresztül amit akart. El akart köszönni lányától és unokáitól ezért hiába állt meg a szíve ő mégis viszzajött és lélegeztető gépen várta, hogy elköszönhessen tőlünk. Már nem beszélt de tekintete átforrósodott, keze megrezdült amikor körülálltuk ágyát. Mindnyájan akartuk, hogy pár percre kettesben legyünk vele, aztán kitámolyogtunk az intenzív osztályról Apánk remélte a lehetetlent. Mikor hazaértünk , alig ültünk le csengett a telefon. Meghalt az anyám.

Anyám, akit annyira megviselt első gyermeke váratlan halála, hogy engem már nem is mert megsimogatni. Hiszen az a másik is reggel még nevetve szaladgált, ő elment a munkába , a munkahelyén csörgött a telefon a lányod a kórházban van súlyos agyhártyagyulladás. Nem lehet segíteni rajta Ötvenes évek. A halál rejtélyesen járt kelt gyerekek között., akiket nemrég himlő ellen oltottak be. A tű volt rossz , az oltó anyag ? Ki tudja. terjedt a
szóbeszéd..

Anyámnál gondoskodóbb asszonnyal sosem találkoztam, de ridegebbnél sem. Abban a néhány utolsó pillanatban amíg az ágya fölé hajoltam szorítottuk egymás kezét. Ami történt köztünk kettőnk legbeslőbb dolga.
Hiszek a reinkarnációban. Anyám különösebb asszony volt semhogy most le tudnám festeni akár csak halványan is. Ami volt eluszik lassan és ami van , ahol van az még nem lebbentette fel fátylát.
Látod mama, itt ez a napló ! Ami bennem van az már nem te vagy, hanem mindazok a képek élmények amik belém ivódtak, vagy ahogy mondani szokás az emlékeim rólad. Olyan ez mint a film és s film szereplői. Tovább visszük a filmszalagot, visszajátszuk, de jól tudjuk hogy csak képek.
Ez a napló is csak szavak. Nem szívesen fogtam hozzá. Mégis van valami, vannak még képek amiket le kell porolni és aztán szelíden tovább menni. Bátorság mama.