Cipők és Ősemlékezés.

Bodri Ferenc grafikája (http://www.bodriferenc.cjb.hu)
Az első tudatos emlékem erről a világról, kb 2-3 éves korom közé tehető, Egy pince lakásban laktunk. Rendkívül tiszta és szép volt köröttem minden. hatalmas pihe dunyha alá bújhattam esténként és nagyon jól éreztem magam. Az esti elalvások nagyon jól elringattak. Aztán egyszer felnéztem és teljesen mást láttam mint amire valahol legbelül számítottam. A mi ablakunk a járda szinten volt és így az emberek mint mozgó cipős lábfejek nyüzsögtek . KÉPtelen voltam felfogni minek viselik a lábukon azt a valamit. Megértettem, hogy eltévedtem. Nem vagyok otthon. Ez az idegen érzés olyan mélyen beleette magát csontjaimba, hogy a mai napig fogva tart. Az ősi törvény : Nézd meg és menj tovább ! Ebben a formában él zsigereimben. Tovább, tovább.

Tudom, hogy ez egy nagyon személyes élmény. Abban mégis biztos vagyok, hogy különböző képi formákkal de sokaknak megadatik ugyanez a belső élmény és ebből erőt meríthetnek ahhoz hogy tovább menjenek, ha valaha is tartósabban lehorgonyoznának valahol és azt hinnék, megérkeztek.

Felnőtt fejjel Freud Álomfejtésébe mélyedve a cipő jelképét természetesen megkerestem. Persze ebből is a szexuális életre következtet vissza a"mester" . nem nehéz asszociálni mit jelent, ha szűk a cipő bő stb. Arról nem találtam semmit mit jelent, ha idegen. Ehhez már Junghoz kell tovább lépni. Aztán Jung kapcsolatba tudja hozni olvasóját azzal az őstudásra emlékezéssel ( kollektív tudatalattival) , ami teljesen normális dolog. Vagyis teljesen normális élményünk, hogy idegenek vagyunk. teljesen normális mindazoknak akik ÖS-EMLÉKEZNEK. Akik pedig ősemlékeznek megtalálják a szexualitás szakrális mozzanatait és mindazt aminek tudása időszerű. Mi az hogy időszerű? Az érettségünk foka. Mindössze annyi, hogy nem állunk meg valami felismerésének a boncolgatásánál, hanem megjelenik ez minden mozdulatunkban, szavak nélkül mégis tudatosan.. Elegendő ha egyszer életünkben teljes odaadásal kimondunk valamit, hogy igaz. Kimondjuk, hogy ez itt nem AZ. Na bumm és akkor mi van ? Mondták ifjú koromban a vagány srácok. Mit is mondhatnék erre. FOGALMAM sincs.

Szalmakutya alkuja

A nyarak pár éven át ugyanazzal az édes-bús eseménnyel kezdődtek. Anyám kopaszra akarta vágatni bozontom én pedig azt mondtam úgy fogok ordítani, hogy nem tudják majd levágni. Üvölteni kétségtelenül hatásosan tudtam. A város, ahol ekkor éltünk Sztálinváros volt. Nagy boldogságomra megnyílt A Könyvesbolt a Vasmű úton és ha arra jártunk szinte rátapadtam a kirakatára. Anyámat megsegítette a véletlen, mert rádöbbent, hogy könyvért bármire rávehet. Elmaradt az üvöltés. Cseppet sem izgatott a kopaszságomat röhögve csúfoló gyerek had, hiszen amikor egy könyvet lapoztam semmiféle hang nem jutott el hozzám. Még a haj nyíró zizegése sem. A testvéreimet kerestem. Sokszor éreztem, hogy biztonságos közelükben vagyok, ha olvasok.

A fotó 1957-ben készült, én négy éves vagyok és már megkaptam a könyvet.Egyáltalán nem véletlen, hogy az ujjam a könyv lapjai közé dugtam.Természetesen nem ismertem még a betűket. A 4 éves gyermek számára az a tudás amit eleve magával hoz az érzékszervi élményeken keresztül újra felidézhető. Hát, tudom, hogy ez nem magyarul van. Helyette arra kérlek benneteket felnőttek, akik nem vagytok ismét négy évesek, hogy higgyétek el: amikor az ember megfogja a papírt "buta gyerekként ", akkor attól az emlékezésnek olyan árama indul el, amit semmiképpen nem tud neked átadni, mert nem kötődik időhöz. Hol is kezdje el a mesélést a dolgokról, hiszen annyi lenne, hogy amire a végére érne már öt éves lenne. De képzelj el egy filmet amit olyan felgyorsítva vetítenek le számodra, hogy csak egy fény villanás lesz belőle. Régen ezt tudtad olvasni. Most ebben a testben és itt ezen a helyen egy érzés marad meg a dolgok után, ami a szavak helyett magatartásban fog megnyilvánulni. Minden "buta gyerek" megtalálja az ő matériáját, és lehet hogy ez a föld lesz. Homokban, sárban akar majd turkálni. szeretné magára kenni és belefekszik, kezét mélyre túrja. Miért hiszitek el egy vak felnőttnek, hogy tud olvasni az ujjaival és miért nem hagyjátok, hogy a gyermek "elolvassa ujjaival" ami élővé teszi számára belső raktára kincseit ? Aztán meg miért gondoljátok, hogy van értelmes válasz arra amikor ráförmedtek: Most miért csinálod ezt, nézd meg hogy összekoszoltad magadat ?! Mit mondhatna a gyermek a hely és idő nélküli élmény világról, annak aki elfelejtette? Inkább arra kérlek hunyd le szemed és dugjátok össze fejeteket, dimenziókat félretéve...

Ma is úgy választok könyvet pl. vásárláskor, hogy a egy számomra kellemes laza kéz tartással végig húzom ujjaim az sorakozó könyveken.

Aztán önálló lakást kaptak Szüleim és nyílván nincs abban semmi különös, hogy a könyvesbolt melletti lépcsőház egyik emeletére költöztünk. Akkoriban nem volt több könyvesbolt a városban. Ma is itt van a lakásunk. A város azóta Dunaújváros lett, a könyvesbolt csődbe ment és 4 éve papír írószer van a helyén.

Juditka ajándéka

Anyám szerint Juditka állandóan az ágyamnál ücsörgött. Őt ez nagyon aggasztotta. Elmondása szerint ,korábban sosem kérdezősködőtt nővérem arról miért más az ő keze mint a többi gyereké, de megszületésem után ezzel nagyon sokat foglalkozott. Naphosszatt ott volt az ágyamnál és nézegettt engem. Sosem tudott volna olyan képet készíteni mint ami itt látható ,mert ujjai nem váltak el egymástól. Ő négy éves volt én egy, amikor meghalt. Anyám a háztartási munkában rohangálva néha ránk nézett kérdő tekintettel: minden rendben van ? Így aztán elég felületes tapasztalatai lettek arról, ami valójában történt Juditka és köztem. Nem csak üldögélt az ágyam mellett, hanem kezét rám tette, próbált megsimogatni és hihetetlenül erős érzelmeket, gondolatokat adott át nekem nap mint nap. Tudom, hogy az általános felfogás szerint az egy éves gyermekkel az etetésen és dögönyözésen kívül nem nagyon lehet mást kezdeni. Ez nincs így. Juditka szerencsére nem volt ilyen "okos" és azért mert még csak egy éves voltam ,nem kezelt úgy engem mint egy értelmi fogyatékost" szokás a világban. Ezért szeretném, most elmondani, akkor is ha elszáll a szó a semmibe mindazt amire tanított.

A gyermek hálás azért a testért amit kapott,és eredendő öröm számára, hogy beléphet a világba vele. Minden nyugtalanság, rettegés, a megalázottság érzése teljesen idegen tőle. A külső világ ülteti ezt el belé . Juditka szerette a kezeit,úgy ahogy voltak. Amikor pólyámra helyezte , forróság áradt felém és sokkal több szeretet mint amit Anyámtól valaha is kaptam. Csodálatos erőket hordoztak ezek a kezek.Nem tiltakozott az ellen, hogy műtétekre hurcolták, mert látta, hogy ez mennyire fontos a szüleinknek. Anyám horrorisztikus erővel adta elő, hogy egy alkalommal ollót dugott nővérem a rácsok közé, szerint nyilvánvalóan le akarta vágni az én ujjaimat. Ez persze csacsiság és egy percre sem hittem el neki, de nem is vitatkoztam. Anyám kiválóan tudott mesélni. A valósághoz sokkal közelebb áll az a film, amit már felnőtt fejjel láttam és a címe Ollókezű Edvárd .(akit érdekel járjon utána..) A pszichológia, nem kevéssé M.Montessori csodálatos kutatásának elkezdte felfedezni a gyermekek képességeit az első években. Ami akkor történik, a gyermek tudatalattijába ívódik bele nagyon mélyen.Tudnivaló, hogy a tudattalatihoz képeken át vezet az út, és ami itt van azt egész életünkön át bármikor használatba vehetünk. Szerencsés vagyok, hogy olyan csodálatos nővérem volt aki ágyamhoz ült és kincsekel árasztotta el a "tudattalatti kamráit". Nem ritkán esett meg velem, hogy vonaton, vagy egy park padján üldögélve egyszer csak fogyatékos gyermek dörgölődött hozzám , vagy mászott az ölembe akit azelőtt sosem láttam. Az legalább olyan sokszor, hogy a fülembe súgta valaki, amikor önfeledt kacagással játszodtunk egy gyermekkel -- ugye milyen aranyos, pedig tudod van az a problémája . Én nem egyszer csak erre néztem meg jobban a gyermeket, mostmár a "többség" szemüvegét feltéve, hogy miröl is van szó, Mivel addig észre sem vettem ,hogy "probléma" lenne. Mindenkinek joga van fogyatékossága kihívásaihoz, mert ERŐT is kap a fogyatékossággal együtt. A legtöbbet akkor tehetjük érte, ha bízunk ebben az erőben és támogatjuk megelevenedését. Ez a másfajta szemüveg- ami valójában nincs is- és ami megmutatja, hogy mindnyájan fogyatékosok vagyunk, másrészt amin át mindneki éppen úgy jó ahogy őt a menny és föld szeretete hordozza itt - JUDITKA AJÁNDÉKA..