yesudian

"A cselekedeteid akkor élnek, ha bennük élsz."

"Nem olyan vallásra van szükségünk, mely gyengeségeinkre emlékeztet bennünket, hanem olyanra, amely felébreszti erőinket."

Szabadon

Galagonya novemberi ragyogásban




Néha így tűnik. Máskor úgy- örökké magányosan .

Nemrég vendégségben voltam. Éjszakába nyúlóan tévéztem és így elcsíptem egy remek filmet.. Van néhány film élményem amit sosem felejtek és ugyanaz a témájuk. Mindegyik arról beszél, hogy az élet időben zajló események sorrendje néha összezavarodhat.. Megteheted hogy egy élet időszakra visszalépsz és meglátod mi az a pillanat amikor talán mégsem kellett volna lelépned a járdáról, vagy mégsem kellett volna rácsapni valakire az ajtót. Ha így tettél volna most egészen más helyzetben lennél...Szeretem ezt a játékot mert olykor úgy érzem párhuzamosan több életet élünk. Hát legalábbis egyet például egészen biztosan akkor amikor alszunk és egy másikat amikor ébren vagyunk.

Szabadon . Szabadon szövöm a gondolatot .

Kérem szépen, hol a forgatókönyv írója ? Valamit ő is kavarhat ebben az idő zavargásban , különben hogyan készíthettem volna ezt a fotót novemberben a közelben sétálva....Miért van nyár amikor nincs is ?

Egy nap egy élet

Minden nap egy-egy élet és egész életed alig egy napnyi.

Képek Kassáról.

Cipők és Ősemlékezés.

Bodri Ferenc grafikája (http://www.bodriferenc.cjb.hu)
Az első tudatos emlékem erről a világról, kb 2-3 éves korom közé tehető, Egy pince lakásban laktunk. Rendkívül tiszta és szép volt köröttem minden. hatalmas pihe dunyha alá bújhattam esténként és nagyon jól éreztem magam. Az esti elalvások nagyon jól elringattak. Aztán egyszer felnéztem és teljesen mást láttam mint amire valahol legbelül számítottam. A mi ablakunk a járda szinten volt és így az emberek mint mozgó cipős lábfejek nyüzsögtek . KÉPtelen voltam felfogni minek viselik a lábukon azt a valamit. Megértettem, hogy eltévedtem. Nem vagyok otthon. Ez az idegen érzés olyan mélyen beleette magát csontjaimba, hogy a mai napig fogva tart. Az ősi törvény : Nézd meg és menj tovább ! Ebben a formában él zsigereimben. Tovább, tovább.

Tudom, hogy ez egy nagyon személyes élmény. Abban mégis biztos vagyok, hogy különböző képi formákkal de sokaknak megadatik ugyanez a belső élmény és ebből erőt meríthetnek ahhoz hogy tovább menjenek, ha valaha is tartósabban lehorgonyoznának valahol és azt hinnék, megérkeztek.

Felnőtt fejjel Freud Álomfejtésébe mélyedve a cipő jelképét természetesen megkerestem. Persze ebből is a szexuális életre következtet vissza a"mester" . nem nehéz asszociálni mit jelent, ha szűk a cipő bő stb. Arról nem találtam semmit mit jelent, ha idegen. Ehhez már Junghoz kell tovább lépni. Aztán Jung kapcsolatba tudja hozni olvasóját azzal az őstudásra emlékezéssel ( kollektív tudatalattival) , ami teljesen normális dolog. Vagyis teljesen normális élményünk, hogy idegenek vagyunk. teljesen normális mindazoknak akik ÖS-EMLÉKEZNEK. Akik pedig ősemlékeznek megtalálják a szexualitás szakrális mozzanatait és mindazt aminek tudása időszerű. Mi az hogy időszerű? Az érettségünk foka. Mindössze annyi, hogy nem állunk meg valami felismerésének a boncolgatásánál, hanem megjelenik ez minden mozdulatunkban, szavak nélkül mégis tudatosan.. Elegendő ha egyszer életünkben teljes odaadásal kimondunk valamit, hogy igaz. Kimondjuk, hogy ez itt nem AZ. Na bumm és akkor mi van ? Mondták ifjú koromban a vagány srácok. Mit is mondhatnék erre. FOGALMAM sincs.

Katinka és Ganya Szenendrén

Katinka lányom nemcsak az ikrek jegyében született, hanem jobbik felem.

Mátyás születik

Bottyán Katalin alkotása. Ma van Mátyás fiam születése napja. Már tudom, hogy ősidők óta kísérjük egymást.

Déva váránál Szalmakutya

Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.

Testvérek- Genfi tó és a Balaton

Elisabeth Haich Beavatás című könyvében olvastam először a Balaton csodálatos szellemi erejéről. Ide vonult el a világ elől beavatásának útján, amikor elmélyülésre volt szüksége. Hosszú időre elfelejtettem.Később Badacsonyban jártam a gránit sziklák között és olyan nyugtalanság billentett ki a megszokott barangolásból, hogy le kellett ülnöm egy tányér alakú sima kőre. Ma már tudom, hogy tiszta szellemiségű szertartások emlékét őrzik a kövek. Akinek erre szüksége van és megnyitja szívét rájuk talál.
A Balatont fiam fotózta a Genfi tavat egy ismerősöm, Nem tudták hogy a másik képe is elkészült.

Levél románc

Hetek óta próbálom a ház körül és főleg az utcán a leveleket összesöpörni. A szomszéd kertekbe mintha nem is fújna a szél. Egyetlen levél sincs. Már kezdett harag gyűlni bennem. Dühös voltam fára, levélre , az értelmetlen és sok időt igénylő levél gyűjtögetésre. A kutyáim nagy élvezettel rohangáltak és dúlták szét a levél halmokat. Ebből Elég. Megálltam, a gereblyére támaszkodtam. Teljesen eltöltött annak a tudata, hogy most már ideje nagy szigorral szétcsapni a rendetlenségben és megregulázni ezeket a szél hátán szabadon repdeső leveleket és iramodó kutyákat. REND legyen már végre !!!! Amikor a kapuból hátrafordultam a rohanó kutyák után, megláttam a fenyő ágán végtelen örömmel hintázó levelet. Az odaadás, ahogyan a tű levelek között megkapaszkodva teljesen átadta magát a ringatásnak és magához csalogatta a novemberi napsütést lenyűgözött.Talán egész nyáron lesték egymást , hiszen a levél az utca túloldaláról érkezett. Gesztus a szemközti hatalmas fától és a széltől. Minden dühöm elpárolgott. rengeteg gondolat pergett le előttem, elmúlásról, összetartozásról, a időn kívüliségről és másról. Hálás lettem a pillanat tanításáért. HARMÓNIÁNAK kell lenni. Ki tudja mért pille könnyűnek tűnt a gereblye és nagyon gyorsan végeztem a gyűjtögetéssel. Meggyújtottam a levél hegyet és fellobbant a máglya. A hintázó levél is táncra kélt és a többiekkel ment a lángok közé. Ha elveszítjük a fogékonyságot a szépségre, akár egy pillanatra is, minden összezavarodik és teher lesz.

Szalmakutya alkuja

A nyarak pár éven át ugyanazzal az édes-bús eseménnyel kezdődtek. Anyám kopaszra akarta vágatni bozontom én pedig azt mondtam úgy fogok ordítani, hogy nem tudják majd levágni. Üvölteni kétségtelenül hatásosan tudtam. A város, ahol ekkor éltünk Sztálinváros volt. Nagy boldogságomra megnyílt A Könyvesbolt a Vasmű úton és ha arra jártunk szinte rátapadtam a kirakatára. Anyámat megsegítette a véletlen, mert rádöbbent, hogy könyvért bármire rávehet. Elmaradt az üvöltés. Cseppet sem izgatott a kopaszságomat röhögve csúfoló gyerek had, hiszen amikor egy könyvet lapoztam semmiféle hang nem jutott el hozzám. Még a haj nyíró zizegése sem. A testvéreimet kerestem. Sokszor éreztem, hogy biztonságos közelükben vagyok, ha olvasok.

A fotó 1957-ben készült, én négy éves vagyok és már megkaptam a könyvet.Egyáltalán nem véletlen, hogy az ujjam a könyv lapjai közé dugtam.Természetesen nem ismertem még a betűket. A 4 éves gyermek számára az a tudás amit eleve magával hoz az érzékszervi élményeken keresztül újra felidézhető. Hát, tudom, hogy ez nem magyarul van. Helyette arra kérlek benneteket felnőttek, akik nem vagytok ismét négy évesek, hogy higgyétek el: amikor az ember megfogja a papírt "buta gyerekként ", akkor attól az emlékezésnek olyan árama indul el, amit semmiképpen nem tud neked átadni, mert nem kötődik időhöz. Hol is kezdje el a mesélést a dolgokról, hiszen annyi lenne, hogy amire a végére érne már öt éves lenne. De képzelj el egy filmet amit olyan felgyorsítva vetítenek le számodra, hogy csak egy fény villanás lesz belőle. Régen ezt tudtad olvasni. Most ebben a testben és itt ezen a helyen egy érzés marad meg a dolgok után, ami a szavak helyett magatartásban fog megnyilvánulni. Minden "buta gyerek" megtalálja az ő matériáját, és lehet hogy ez a föld lesz. Homokban, sárban akar majd turkálni. szeretné magára kenni és belefekszik, kezét mélyre túrja. Miért hiszitek el egy vak felnőttnek, hogy tud olvasni az ujjaival és miért nem hagyjátok, hogy a gyermek "elolvassa ujjaival" ami élővé teszi számára belső raktára kincseit ? Aztán meg miért gondoljátok, hogy van értelmes válasz arra amikor ráförmedtek: Most miért csinálod ezt, nézd meg hogy összekoszoltad magadat ?! Mit mondhatna a gyermek a hely és idő nélküli élmény világról, annak aki elfelejtette? Inkább arra kérlek hunyd le szemed és dugjátok össze fejeteket, dimenziókat félretéve...

Ma is úgy választok könyvet pl. vásárláskor, hogy a egy számomra kellemes laza kéz tartással végig húzom ujjaim az sorakozó könyveken.

Aztán önálló lakást kaptak Szüleim és nyílván nincs abban semmi különös, hogy a könyvesbolt melletti lépcsőház egyik emeletére költöztünk. Akkoriban nem volt több könyvesbolt a városban. Ma is itt van a lakásunk. A város azóta Dunaújváros lett, a könyvesbolt csődbe ment és 4 éve papír írószer van a helyén.

NÉV-NAP

Köszönöm a nevem. Sajnálom, hogy olyan ritkán köszöntök meg másokat nevük napján Régebben azt gondoltam buta vagyok, amiért képtelen vagyok valakinek a nevét megjegyezni. Ma már gyakrabban gondolom, hogy az illetőre egészen más név illik....Olykor pedig felötlik, hogy egészen más neve volt valamikor, amikor "legutóbb" összefutottunk. Persze ez inkább játékosság mint misztikus izgalmak keresése. Ezért inkább csak a naplóra tartozik, meg az élet forgatag "forgatókönyvére".
Gyermekeim névadása fontos volt . Katinka, Mátyás , Ajtony

Úgy születünk ahogy meghaltunk

"Tudnod kell ugyanis, hogy egy-egy élőlény csak abban a pillanatban születhet meg, amikor a nagy kozmikus kerékben elhelyezkedő csillagállás erőeloszlása pontosan egyezik a lény saját egyéni kerekének erőeloszlásával! Az egyéni élet során szerzett tapasztalatok hatására jelentős mértékben átalakul a belső erőeloszlás is. Az élőlényre a halála pillanatában jellemző belső konstelláció mélyen belevésődik a lélekbe, mely azután addig nem költözhet új testbe, amíg a csillagos égbolt állandó mozgása közben fel nem veszi ugyanazt a konstellációt. Így lehetséges, hogy némelyik ember már rövid idő elteltével reinkarnálódik, másoknak viszont akár évezredekig is várniuk kell..." (E.Haich Beavatás )

Miért néznénk visszafelé ? Miért nyitogatnánk olyan termek ajtaját ahol a régi filmek kockái peregnek ? Jobb, ha elég erőnk van tovább menni, hiszen ugyanaz a darab megy, ahol még társszerzők is lehetünk egyszer. Netán.

Anyám születésnapja

Nem határoztam el előre, hogy bloggot kezdek írni. A dologgal szemben fenntartásaim vannak, és a blogg szót kifejezetten kerülni fogom, mert sokkal szebben hangzik a NAPLÓ.

Így aztán magam is meglepődtem amikor a kattintgatások ide vezettek. Nem értem . Milyen sodrása van ennek a napnak, amitől elindult ez a monológ? Aztán megláttam a mai dátumot.2007 szeptember 6. Anyám születésnapja. Anyám 2005 június 13-án ment el. mások úgy mondják meghalt.Úgy ment el ahogy élt. Konok erővel vitte keresztül amit akart. El akart köszönni lányától és unokáitól ezért hiába állt meg a szíve ő mégis viszzajött és lélegeztető gépen várta, hogy elköszönhessen tőlünk. Már nem beszélt de tekintete átforrósodott, keze megrezdült amikor körülálltuk ágyát. Mindnyájan akartuk, hogy pár percre kettesben legyünk vele, aztán kitámolyogtunk az intenzív osztályról Apánk remélte a lehetetlent. Mikor hazaértünk , alig ültünk le csengett a telefon. Meghalt az anyám.

Anyám, akit annyira megviselt első gyermeke váratlan halála, hogy engem már nem is mert megsimogatni. Hiszen az a másik is reggel még nevetve szaladgált, ő elment a munkába , a munkahelyén csörgött a telefon a lányod a kórházban van súlyos agyhártyagyulladás. Nem lehet segíteni rajta Ötvenes évek. A halál rejtélyesen járt kelt gyerekek között., akiket nemrég himlő ellen oltottak be. A tű volt rossz , az oltó anyag ? Ki tudja. terjedt a
szóbeszéd..

Anyámnál gondoskodóbb asszonnyal sosem találkoztam, de ridegebbnél sem. Abban a néhány utolsó pillanatban amíg az ágya fölé hajoltam szorítottuk egymás kezét. Ami történt köztünk kettőnk legbeslőbb dolga.
Hiszek a reinkarnációban. Anyám különösebb asszony volt semhogy most le tudnám festeni akár csak halványan is. Ami volt eluszik lassan és ami van , ahol van az még nem lebbentette fel fátylát.
Látod mama, itt ez a napló ! Ami bennem van az már nem te vagy, hanem mindazok a képek élmények amik belém ivódtak, vagy ahogy mondani szokás az emlékeim rólad. Olyan ez mint a film és s film szereplői. Tovább visszük a filmszalagot, visszajátszuk, de jól tudjuk hogy csak képek.
Ez a napló is csak szavak. Nem szívesen fogtam hozzá. Mégis van valami, vannak még képek amiket le kell porolni és aztán szelíden tovább menni. Bátorság mama.