A következő címkéjű bejegyzések mutatása: buddhaság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: buddhaság. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 12., szombat

Niguma a női jógi inspirációja


 Évekig "kerülgettük egymást ". Ott várakozott  hattyúk, törpék és vicces bakancsok között egy kertészetben.   Eltelt egy év és még mindig   kapósabbak voltak a törpék.  Pár hónap múlva muskátli rakosgatás közben  kérdeztem meg lazán.  Úgy látom nem kapós a Buddha  nem lesz akciós kedvezmény ??  Derűsen válaszolták - nem .  Nem változik az ára. A készítő kedvéért tartogatjuk. Befejezte a tevékenységét nem csinál többet.
Még egy év... most itt  a kertben ül mintha számára semmi sem változott volna. Számomra igen
Pedig csak egy szobor.


2012. január 24., kedd

Dainin Katagiri Zen mester

Karácsonyi ajándékként megkaptam a Visszatérés a csendhez c. könyvet. Telitalálat volt. Oly sok dolog jelenik meg benne ami régóta foglalkoztat.  Elsősorban is az alcím okozott örömöt: "Zen gyakorlás a mindennapi életben."

Jó volna gyakorlássá tenni minél több percemet. Akár járok akár kelek, akár jövök akár megyek . Megláttam a napi bankba futkosás közben ezt a fát és  kizökkent köröttem az idő. A törzse íve lenyűgözött. Lám milyen nagy fordulatot kellett megtennie, hogy megtalálja az utat fölfelé és szépséges fává erősödjön. A kitérő pedig milyen nem  várt adománnyá lett. hiszen akár odaülhet a törzsére egy gyermek is hogy megpihenjen.   Ahogy álltam és gyönyörködtem, márt kiüresedett e gondolataimból minden szokásos szorongás a hivatali ügyekkel kapcsolatban. megjelent egy pillanatnyi csend és mosoly. Azt remélem, ez gyakorlás volt a mindennapokban
.

2010. november 17., szerda

Lili bölcsessége

Gyuri,Lili, és a tarisznyás szalmakutya.
Lili  jól meglepett  minket. Mutatta szépséges nemez labdáját aztán nevetve dobta felénk. Aki először elkapta teljesen összezavarodott, mert a labda meglehetősen nehéz volt. Lili agyagot borított be nemezzel. Nagyot nevettünk . No meg "tanultunk" , éberséget. 


 AZ AMINEK LÁTSZIK, NO MEG AMINEK NEM LÁTSZIK

LILIT KI TANÍTOTTA ?

2010. június 18., péntek

Shodo Harada Roshi Calligraphies.wmv

Kalligráfia

MEGHÍVÓ


Shodo Harada zen mester
kalligráfia kiállítására és bemutatójára

2010. június 28-án, hétfőn, 18 órára
az ARS & VITA ALAPITVÁNY előadótermébe.
Cím: 1056 Budapest, Váci utca 40, I/7, 23-as csengő.

2010. május 16., vasárnap

Szabad szív




Tapodi Levente 7 éves



 
"Elpusztítasz bármit amit el kell pusztítani, legyőzöl bármit amit le kell győzni, és törődsz bármivel amihez a törődésed kell. Csögyam Trungpa kommentárja a TÍz bika kép 10. képéhez"

TÍz bika kép példázata

A példázat képei a megszabadulásra törekvő útjának- "fejlődésének"- állomásait mutatja meg. 
Hagyomány Tang korból (618-906).
Egy szerzetes a kolostor konyháján dolgozott, mikor a mester bement és megkérdezte, mit csinál. Így válaszolt:

- Semmi különöset, csak terelgetem a bikát.
- Hogyan terelgeted? - kérdezte a mester.
- Minden alkalommal, amikor a bika elmászkál füvet enni, miközben dolgoznia kéne, megzabolázom és visszaviszem dolgozni. - válaszolt a szerzetes.


1. Keresem a bikát
Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik

2. Meglátom a nyomokat.
Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?

3. Meglátom a bikát
Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.

4. Elkapom a bikát

Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.

5. Megszelidítem a bikát

Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.


6. Bikán lovagolva hazatérek

Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?


7. Bikát elfelejtve magam maradok
Bikán ülve elérem hegyi otthonomat
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.

8. Ember és bika is elfelejtve


Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.

9. Visszatérés a forráshoz

Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros


10. Tárt karokkal a piacra érek

Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.

2007. december 20., csütörtök

Vallásközösség - iskola

Amikor Ajtony fiam elkezdte tanulmányait a Tan Kapuja buddhista főiskolán elmentem az évnyitóra . Megnyugodva tértem haza . Ugyanazt a kettősséget tapasztaltam, ami másutt is megjelenik, ha valahol egyszerre akarnak a hit és tudás lován egyszerre lovagolni. Itt annyiban szerencsésebb a helyzet, mint más "szellemi iskolákban", hogy laza kapcsolata van hiten alapuló egyháznak és a szellemi iskolát járni kívánóknak. Választhat valaki úgy, hogy az egyikhez tartozik a másikhoz nem. Aztán az évek múlásával a "tanuló" akár valamelyik átadási vonalhoz (egyház ) is csatlakozhat.

Egy másik szellemi iskola, - amit lehetőségem volt megismerni - , önmagát semmiképpen sem tekinti egyháznak, de vallás közösségnek jegyezteti magát. Tanulónak nevezi tagjait, bár nincs tanító és nincs érték rend ami bárki számára megmutatná "hol tart a tananyagban ", vagyis inkább a tanuló hitén alapul mit is "tanult meg ". Az a fontos, hogy ŐK úgy gondolják tudják miért jó a dolog úgy ahogy van. Nem probléma ha egy csapat beszáll egy hajóba ahogy mondani szokás, és nem kérdezi meg mikor indul, hová tart és ki a kapitány stb. Még ha néha be is mondják a hangos bemondóba, hogyan is állunk a menetrend változásával, csak az fontos elhiszünk-e bármit. Nem az a fontos igaz-e.... Minél inkább a hitet láttam eddig uralkodni valahol, annál több formában találkoztam ott azzal, hogy ennek igazát bizonygassák.

Ez mind csupa szó facsarás, ami elszomorít, ha emberek ezek miatt úgy gondolják vannak dolgok amik szembefordítják őket. Arról nem is szólva ha úgy gondolják egyik jobb mint a másik .... Olyan időt élünk amikor nagyon fontos megtalálni azt ami a formákat képes összekötni. Sokkal inkább ebben lelhetünk tartós örömet, mint abban ha megtaláljuk mi az ami elválaszthat...

Buddha szobrok Buda-pesten



2006 Tan Kapuja buddhista főiskolán készült Ajtony évnyitóján.

2007. november 28., szerda

Szalmakutya iskola

A tanító néni kedvesen éneklő hangon mondókát ismételt a gyerekekkel együtt. 1959. Nem rosszabb év mint a többi.




Egy Szalmakutya már 6 éves a többiek már időtlenek. A testvéri kínai nép hadserege lerohanja a tibeti kolostorokat. Szalmakutya erről semmit sem hall. Senkinek sem beszél visszatérő álmáról, a hosszú utazásról Kínába. Az úton ezer veszély és ő a legkülönfélébb dolgok bőrébe bújva rejtőzik el a katonák elől. Álmában sorra megéli mit jelent állatnak, ruhának, és rejtőzködő bűzlő teve hajcsárnak lenni. Aztán egyszer csak olyan fém. kupak lesz belőle, amit nappali ébrenlétben a sörös üvegekre tesznek. A katonák megfogják a kupakot és beviszik az országba , csillogó különlegességnek látják. Nem láttak még ilyesmit.Ez is olyan álom amit akkor egyáltalán nem "értett" ,mégis pontosan megmaradt minden képe a felnőtt korra is. Ma már egyszerű. Nem kell kardot rántani, mindenki meg találja mi emészti el őt. Az európai technika következményei...

Térjünk vissza 1959-re. A tanító néni nagyon kedves volt, de Szalmakutya mégis az ablakhoz rohant és kiabálva mutatott az égre. Csíkhúzó ! Repülő kondenzcsíkja ívelt a kék égbolton. Ilyent még sosem látott. Amikor gyermekről van szó akkor a sosem, nem azt jelenti, hogy abban az életében, hanem sokkal tágabb idő teret. Ez valódi sosem volt. A gyermeki - tudat számára ez valódi élmény volt, nem egyszerűen a kíváncsiság élvezete.

A tanítás megszakadt. A gyermekek odarohantak az ablakhoz és sikongatva tapsoltak. A tanító néni tiszta szíve az örömmel együtt ragyogott a gyerekekkel. Integettünk. Sok-sok öröm. Bátor lelkek öröme, akik ekkor már nem voltak a kolostorok falai között Tibetben és mégis ott voltak. Valamennyien, akik valaha megélték az inkvizíciós gyilkolást legyen az a katár föld máglyája vagy a tibeti kolostor padlójára omló vér áradat, egyszer együtt integetnek, de ennek az iskolának nincsenek falai.

2007. november 26., hétfő

Déva váránál Szalmakutya








Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.

2007. szeptember 26., szerda

Szalmakutya lángokban

Egy tanítvány bátortalanul lépegetett Lin Csi árnyékában. A Mester hirtelen megfordult és rámordult.Mit akarsz tőlem lopakodó szalmakutya ? Szeretnék választ kapni tőled egy kérdésemre: Miért tesznek ételt a kolduló csészémbe hiszen én ezt sosem tudom nekik megfizetni ? Ostoba vagy szalmakutya és nem látsz az orrodon túl.
Van amit csak te adhatsz meg nekik ha majd dideregnek és magukra maradnak. Mert eljöhet az idő, amikor a Szalmakutya képes fellángolni és meleget adni. Ó, Mester de hiszen ez egy szalmakutyának nagyon veszélyes lehet, hiszen neki már semmi dolga világi viszályokkal. Na látod ez még nagyobb ostobaság, mert csak abból lesz Buddha , aki nem ejt rabul a buddha-természet.


Burma nevét eltörölték, a politikai hatalom azt akarja , hogy megszűnjön minden kapcsolat ősi gyökereivel. A tüntetéseken a buddhista szerzetesek mennek elől. Arcukat eltakarják a könnygáz miatt. A tüntetések hetek óta tartanak és a szerzetesek mindenütt élő falként óvják a lakosságot .




2007. szeptember 17., hétfő

Miből lesznek a szalmakutyák..

Lin-csi kolostorában egy reggel a szerzetesek váratlan kérdéssel fordultak a Mesterhez.
-Mester! Áruld el, lehet-e egy szalmakutyának buddha-természete?
-Lehet!-vágta rá azonnal Lin-csi.- Csakhogy buddha mégse lesz belőle-tette hozzá.- Legalábbis nem ismerünk ilyen esetet.
- Soha nem lesz?- kérdezte az egyik szerzetes.
- Nem! Szalmakutyából buddha soha nem lesz!- szögezte le az apát, mint aki szakértője a kérdésnek.

-Eszes szalmakutyából sem?
- Abból sem!- szólt Lin-csi kurtán. Nem sok kedve volt a vitához.
- Mégis miért nem?
- Mert a szalmakutyák, akár eszesek, akár tökéletesek, mindig önteltek. Hiú okosok és hiú ostobák! Semmi közük a buddhasághoz. Kényeskednek, fényeskednek, ám valójában rosszkedvűek, elégedetlenek. Undok ronda népség. Nem látnak az orruknál tovább. Mit sem tudnak más világokról - jellemezte a szalmakutyákat indulatosan Lin-csi, akit az bosszantott leginkább, hogy sohasem tudott rajtuk változtatni. Akárhányszor próbálta, mindig, megharapták.
- Lehetetlen rajtuk segíteni? Kérdezte egy novícius, mintha megérezte volna Lin-csi gondolatát.
- Lehetetlen, harapósak.
-Egymást is megmarják?
- Örökké marják egymást.
- Miből lesz a szalmakutya, Mester?
- Szalmakutya bármiből létrejöhet. De leginkább szorongásból, rémületből, fájdalomból és száraz, poros szalmából lesznek a szalmakutyák.
- Sokan vannak? - kérdezte félénken egy másik novícius.
- Egyre többen.
.- Örökké lesznek?
- Nem tudnak átváltozni. Maradnak.
- Kár, hogy nem segíthetünk rajtuk.
- Egyszer majd csodát teszünk-mondta végül Lin-csi apát. A szerzetesek hitték is meg nem is. Még soha nem látták Lin-csit annyira tanácstalannak, mint aznap reggel, kolostorában a Huo-to folyó partján.


(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

2007. szeptember 8., szombat

Szalmakutya és a szerencse


"Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.
-Áruld el apát lehet-e szerencse dolga a buddhaság? Buddhává válhat-e egy szálkás elméjű szalmakutya, ha elég szerencséje van?
- A szálkás elméjű szalamkutyáknak nem lehet elég nagy szerencséjük-jelentette ki az apát. Ismerte jól, milyenek a szalmakutyák.
-És mondjuk, egy átlagos szerzetesnek lehet ?-faggatták a szerzetesek.
-A buddhasághoz semmiképp. A buddhaság, híveim nem szerencse dolga. Sem kártyán, sem kockajátékon nem nyerhető. Sem út porában, sem ládafiában föl sem lelhető.
-Mester! Ismertünk egy szerzetest, akiről tudtuk, hogy érdemtelen a buddhaságra. Mégis buddhává lett. Mivel magyarázod ezt?
-Hívek! Aki érdemtelen a buddhaságra, sohasem lesz buddhává. Ám olykor akadhat dolgunk hamis buddhákkal, akik valójában szalmakutyák.
-Élő buddhaként jár kolostorról kolostorra, és hirdeti a Tanítást. Egészen megváltozott, úgy jár, mint a buddhák.
-Szerzetesek! A buddhákat nem változtatja meg a buddhaság. Úgy beszélnek, úgy járnak, mint bármelyik szerzetes. Nincs a mogásukban, nincs a szavaikban semmi keresés, semmi utánzás. Lassan, örökös nyugalomban élnek. Nem szaladgálnak kolostorról kolostorra, s nem árulják a Tanítást mint portékát. A buddhák életében nincs fáradozás. Nincs erőfeszítés, nincs önáltatás. Vagyis szerzetes társatok buddhautánzó szalmakutya lehet, semmi más.
- Mi pedig elhittük neki apát!-valották meg tévedésüket szégyenkezve a szerzetesek.
-Ő is elhitte magának. Ezért alakította jól a buddhát. Ezért alakítanak jól a szalmakutyák. Nagy tehetség a hamisság. Ám ha ügyesek a szalmakutyák, a szerencse őket is csak gazdaggá teheti vagy szegénnyé, boldoggá vagy boldogtalanná. Tökéletessé, vagyis buddhává soha.- világosította föl szerzeteseit egy reggel Lin csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."
(SU-LA-CE Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)