2007. december 10., hétfő

Comenius


A világ labirintusa és a szív paradicsoma:


XLVIII. fejezet
Az istenfélőknek teljes a békesség

A világ, úgymond nem oly nagy, hogy ne lehetne elviselni, s nem annyira becses, hogy ne lehetne róla lemondani, ezért az igaz keresztényt sosem szomorítja el az, hogy vágyódik valamire, sem az hogy megtagadott magától valamit. Mert mindenben Istenre, tanúságtévőjére és bírájára hagyatkozik s hiszi, hogy a maga idejében végül sor kerül mindennek a felülvizsgálására, megújítására, és igazságos elrendezésére.
Az Isten embere nem engedi magát kizökkenteni nyugalmából, a világ zűrzavarától sem. Sok minden nincs ínyére, de ezért nem emészti, nem gyötri magát. Menjen visszafelé, ami előre menni nem akar, essen le, ami állni nem akar, pusztuljon ami nem akar vagy nem tud megmaradni. Miért gyötrődne ezen a keresztény akinek a lelkiismerete tiszta és rendezett és szívében pedig ott van Isten malasztja? Ha az emberek nem akarnak a mi szokásunkhoz idomulni, idomuljunk mi az övékhez, amennyire csak lelkiismeretünktől tehetjük. Igaz, hogy a romlott világ egyre romlottabb lesz, de megjavíthatjuk-e azzal, hogy gyötrődünk miatta?

2007. december 8., szombat

Matyók és fuvola


A kép idén augusztusban Kácson készült Bottyán Katalin kiállításának megnyitóján. A teremben a Égerházi Réka fuvolájával varászolt. Mindnyájan ennek hatása alat állunk . A mezőkövesdi asszonyok matyó viseletben és Szirka édesapjához símulva ...a többi a lelkekben. Minden résztvevőt megérintett a kiállítás és a hangok is. reméljük lesz ismét Kács és összejöhetünk újra.

2007. december 4., kedd

Kácsi patak

Kácson a patak mellett új barátokkal "dugjuk össze fejünket" Szirka szüleivel , Réka, Gabi és a fotót készítő Kati együttlétével elindult valami. Szirka baba blogját valami csoda teljesüléseként olvassák olyan sokan. Mi együtt örülünk velük, hogy ismét bebizonyosodik a világnak mennyi csodálatos képesség szunnyad a gyerekekben, és erre alapozva a gyermeket "kis világként" mikrokozmoszként megközelítve meg tudják mutatni a gyerekek az ő világuk nagyszerű értékeit. reménykedünk, hogy megtalálják egymást a felnőttek, akik hasonló értékerendűek és szívesen tesznek is a gyermekekért..

Pataki oroszlán

A sárospataki vár bejáratát is oroszlánok őrzik. Összedugtuk a fejünket és ez is csodás pillanat volt Ez volt az a nap amikor éppen bejelentették, hogy visszaadja Oroszország a Rákóczi könyvtár könyveit. Véletlenül éppen Patakon voltunk néhányan és a Református iskola Igazgatójával együtt fohászkodtunk a beszélgetésünkor, bárcsak így lenne. A könyvek ma már itthon vannak. A társak, akik akkor elkísértek már nagyon távolinak tűnnek.

2007. november 28., szerda

Szalmakutya iskola

A tanító néni kedvesen éneklő hangon mondókát ismételt a gyerekekkel együtt. 1959. Nem rosszabb év mint a többi.




Egy Szalmakutya már 6 éves a többiek már időtlenek. A testvéri kínai nép hadserege lerohanja a tibeti kolostorokat. Szalmakutya erről semmit sem hall. Senkinek sem beszél visszatérő álmáról, a hosszú utazásról Kínába. Az úton ezer veszély és ő a legkülönfélébb dolgok bőrébe bújva rejtőzik el a katonák elől. Álmában sorra megéli mit jelent állatnak, ruhának, és rejtőzködő bűzlő teve hajcsárnak lenni. Aztán egyszer csak olyan fém. kupak lesz belőle, amit nappali ébrenlétben a sörös üvegekre tesznek. A katonák megfogják a kupakot és beviszik az országba , csillogó különlegességnek látják. Nem láttak még ilyesmit.Ez is olyan álom amit akkor egyáltalán nem "értett" ,mégis pontosan megmaradt minden képe a felnőtt korra is. Ma már egyszerű. Nem kell kardot rántani, mindenki meg találja mi emészti el őt. Az európai technika következményei...

Térjünk vissza 1959-re. A tanító néni nagyon kedves volt, de Szalmakutya mégis az ablakhoz rohant és kiabálva mutatott az égre. Csíkhúzó ! Repülő kondenzcsíkja ívelt a kék égbolton. Ilyent még sosem látott. Amikor gyermekről van szó akkor a sosem, nem azt jelenti, hogy abban az életében, hanem sokkal tágabb idő teret. Ez valódi sosem volt. A gyermeki - tudat számára ez valódi élmény volt, nem egyszerűen a kíváncsiság élvezete.

A tanítás megszakadt. A gyermekek odarohantak az ablakhoz és sikongatva tapsoltak. A tanító néni tiszta szíve az örömmel együtt ragyogott a gyerekekkel. Integettünk. Sok-sok öröm. Bátor lelkek öröme, akik ekkor már nem voltak a kolostorok falai között Tibetben és mégis ott voltak. Valamennyien, akik valaha megélték az inkvizíciós gyilkolást legyen az a katár föld máglyája vagy a tibeti kolostor padlójára omló vér áradat, egyszer együtt integetnek, de ennek az iskolának nincsenek falai.

2007. november 26., hétfő

Szalmakutya mestere


Szalmakutya már második napja volt úton Csíksomlyó felé. Az indulás előtti bizonyosság már gyengülni kezdett. A bizonyosság, hogy biztos jelét kapja annak mit kezdjen ezzel a szalmakutya világgal a következő években. Már olvasott a Szent Jakab ösvény zarándoklatának különös élményeiről és úgy tudta, hogy Csíksomlyóhoz vezető útnak is megvan a maga ereje Ahogy leérkezett a Várdombról a busz nem volt a parkolóban. Déva vára alatt állt. Senkit sem ismert. Ekkor a parkoló távoli kijáratánál integető alakot látott meg és futni kezdett felé. Mintha valaki a zarándokoló csoportból hívta volna. A parkolóból a gyermekkora ötvenes éveire, Sztálinvárosra emlékeztető házak közé keveredtek a többiek után sietve. De akármilyen fontos volt, hogy le ne maradjon a többiektől sokkal fontosabb volt, hogy meglátott egy kutyát aki egy sokadalom közepén ült a földön furcsa pózban. Azonnal odafutott és duruzsolva vakargatta a hátát, ahogy otthon is szokta kényeztetni kutyáját. Otthoni kutyáját nemrég elütötte egy autó és gyógyíthatatlan beteg lett, elvesztette egyik lába beidegzését és így lebénult ez a lába, ami egy agár számára hatalmas tragédia. Szinte mindenki arra bíztatta altassa el mert ez így nem élet a kutya számára, szörnyű látni bicegését. Nem altatta el.

Most itt vakargatta a kutyust és érthetetlen volt számára miért állnak tőle az emberek olyan távol. Akkor valaki megszólalt: Nem látja, hogy három lába van? A kutya erre két mellső lábára emelkedett és hátsó testét erősen vonszolva elindult. Különös látvány volt. A sokadalmat undorral vegyes idegenséggel töltötte el. Szalmakutya úgy érezte ebben a kutya testben olyan lélek lakik, aki a legmagasztosabb amit valaha is képes volt.megérezni. Leguggolt és magához ölelte . Fülébe súgta : Köszönöm. Könnyei kicsordultak, és úgy érezte nem ő ölel most, hanem őt ölelik. Az ölelés egészen viszonylagos volt. A kíváncsi sokadalom feloszlott. ketten maradtak a kutyával. Béke töltötte el, letette a földre és türelmesen ment mögötte. A kutya bevezette őt az épületbe amit eddig észre sem vett. Ez az épület a Ferences szerzetesek kolostora volt, ahol a gyermekekért történik minden. A kutya a kolostoré volt. Piros szönyegen lakott a templom bejáratánál, ahova az arra járó emberek névtelenül tehetik le adományaikat a gyermekek számára. A kutya közelében.


Déva váránál Szalmakutya








Magos Déva Vára...Szalmakutyában visszhagzottak a szavak. A ballada szerint megfogták az asszonyt és hiába könyörgött beépíteték a kövek közé, hogy álljon a vár fala. Szalmakutya sokat költözködött és érthetetlen okokból egy könyve sosem tünt el a dobozolás forgatagában, pedig nem vásárolta, hanem ráadásként, ajándékként nyomták egyszer a kezébe valami "könyvesbolti akcióban." A könyv címlapján romos várfal, a címe pedig talányosnak tűnt: ",,, mert ők isten városának teste.." Ahogy Déva falait nézte a könyv borítót látta viszont., életében már másodszor. D É V A a szó sokat mond. Benne ÉVA, benne Devla , Benne még mennyi minden,,,

Az első felismerés:

A könyv borítóról sokig nem tudta Szalmakutya mit ábrázol, csak hordozta magában a jóga-fényképet. Ez olyan ritka fénykép volt ahol előbb volt a kép mint a kézzelfogható valóság. A kézzel fogható valóság aztán Dél-Franciaországban találkozott a könyv borító képével. Ott állt Szalmakutya kimerülten Montsegeur várának falánál és a nyilvánvaló volt, hogy a könyv borító köveit látja. " ...ő isten városának teste.." most így szólalt meg a gondolat.

Ugyanúgy, ahogyan Déva vára alatt is megszólalt a tanítás, amit betűzve,szótagolva adtak át az utódoknak a történettel ami az asszonyt a FELE-SÉG et a várba építi. Az asszony Déva várának testévé lett ,, .
Amikor Franciaországból visszaérkezett Szalmakutya, előkotorta a doboz aljáról a könyvet és elolvasta. Albigensekről szólt a borító valóban Montsegeurt ábrázolta.

2007. november 23., péntek

Jóga - fényképezés

Amikor először jártam Cauxban, már magával ragadott az az érzés, hogy itt valami rendkívül fontos dolgot rejtettek el amit meg kell majd találnom. Ugyanakkor minden alkalommal úgy éreztem könnyen lehet, hogy utoljára járok itt. nem tudhattam lesz-e elég pénzem, időm arra, hogy újra eljöhessek Korunk emberére jellemző esendőséggel szerettem volna mindent magammal vinni ami fontos. A fényképezéstől eleinte idegenkedtem. Inkább azt játszottam, hogy lecsuktam a szemem és arra törekedtem ,hogy nagyon erősen bevéssem magamba a pillanatot, amit éppen fényképeznék, Később ezt jóga-fényképezésnek neveztem el. Ez annyiból áll, hogy valamilyen egészen erős érzéshez, illathoz, tapintáshoz, színhez . Akár egy kicsiny fal darab rajzolatához kötöttem a pillanatot. Így amikor visszajöttem és lehunytam szemem az élményt felidézve ez visszavitt oda, hol ezt átélhettem. Ha fényképet nézel, itt maradsz. Ha jóga fényképet látsz. ott is vagy ahol az készült. Érdemes kipróbálni...

Testvérek- Genfi tó és a Balaton

Svájc Balatonja


Évekig utaztam Svájcba a Genfi tó partjára évente legalább egyszer.Mintha valami láthatatlan kötelékkel kötötte volna át a derekamat; és amikor ez fontos volt odavonszolt volna a kötelékkel magához.. A képen az a város ahova a vonat érkezett. Montreux. A hegyek olyan védelmezően ölelik, hogy akkor is pompáznak a virágok, amikor máshol mindent hó borít. Egyszerűen elbódulsz és a szépségtől, úgy érzed nem valóságos ami körülvesz annyira szép.
Aki Szalmakutyaként utazgat, annyit már magával hoz amikor megszületik, hogy éber megfigyelését rövid időre tudja elveszíteni, aztán visszanyeri.. Mindenki ismeri ezt az éber megfigyelő helyzetet, aki legalább egyszer rácsodálkozott tükörképére: Ez lennék én?
Az utazások sok anyagi áldozattal és fáradozással jártak. Minden alkalommal úgy végződött, hogy Szalmakutya elhatározta nem jön többet csak ha hívják, kivéve az utolsó utazást.. Az utolsó utazás, már nem volt elválás és Szalmakutya megértette, hogy a semmi sincs körötte Svájcban, ami ne lenne meg Magyarországon. A Genfi tó és a Balaton nem változott, testvérek. A Balaton északi szikláiban ugyanaz az üzenet él amit a Genfi tó hegyei őriznek. Az emberekben van különbség, akiknek ezt meg kell újra látni és hallani.

2007. november 19., hétfő

Szentendre októberben



Szalmakutya kutyái


A testvér-pár Boxi és Cila.

Levél románc


Hetek óta próbálom a ház körül és főleg az utcán a leveleket összesöpörni. A szomszéd kertekbe mintha nem is fújna a szél. Egyetlen levél sincs. Már kezdett harag gyűlni bennem. Dühös voltam fára, levélre , az értelmetlen és sok időt igénylő levél gyűjtögetésre. A kutyáim nagy élvezettel rohangáltak és dúlták szét a levél halmokat. Ebből Elég. Megálltam, a gereblyére támaszkodtam. Teljesen eltöltött annak a tudata, hogy most már ideje nagy szigorral szétcsapni a rendetlenségben és megregulázni ezeket a szél hátán szabadon repdeső leveleket és iramodó kutyákat. REND legyen már végre !!!! Amikor a kapuból hátrafordultam a rohanó kutyák után, megláttam a fenyő ágán végtelen örömmel hintázó levelet. Az odaadás, ahogyan a tű levelek között megkapaszkodva teljesen átadta magát a ringatásnak és magához csalogatta a novemberi napsütést lenyűgözött.Talán egész nyáron lesték egymást , hiszen a levél az utca túloldaláról érkezett. Gesztus a szemközti hatalmas fától és a széltől. Minden dühöm elpárolgott. rengeteg gondolat pergett le előttem, elmúlásról, összetartozásról, a időn kívüliségről és másról. Hálás lettem a pillanat tanításáért. HARMÓNIÁNAK kell lenni. Ki tudja mért pille könnyűnek tűnt a gereblye és nagyon gyorsan végeztem a gyűjtögetéssel. Meggyújtottam a levél hegyet és fellobbant a máglya. A hintázó levél is táncra kélt és a többiekkel ment a lángok közé. Ha elveszítjük a fogékonyságot a szépségre, akár egy pillanatra is, minden összezavarodik és teher lesz.