Tapodi Levente 7 éves
2010. május 16., vasárnap
Szabad szív
TÍz bika kép példázata
A példázat képei a megszabadulásra törekvő útjának- "fejlődésének"- állomásait mutatja meg.
Hagyomány Tang korból (618-906).
Egy szerzetes a kolostor konyháján dolgozott, mikor a mester bement és megkérdezte, mit csinál. Így válaszolt:
- Semmi különöset, csak terelgetem a bikát.
- Hogyan terelgeted? - kérdezte a mester.
- Minden alkalommal, amikor a bika elmászkál füvet enni, miközben dolgoznia kéne, megzabolázom és visszaviszem dolgozni. - válaszolt a szerzetes.
1. Keresem a bikát
Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik
2. Meglátom a nyomokat.
Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?
3. Meglátom a bikát
Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.
4. Elkapom a bikát
Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.
5. Megszelidítem a bikát
Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.
6. Bikán lovagolva hazatérek
Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?
7. Bikát elfelejtve magam maradok
Bikán ülve elérem hegyi otthonomat
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.
8. Ember és bika is elfelejtve
Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.
9. Visszatérés a forráshoz
Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros
10. Tárt karokkal a piacra érek
Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.
Hagyomány Tang korból (618-906).
Egy szerzetes a kolostor konyháján dolgozott, mikor a mester bement és megkérdezte, mit csinál. Így válaszolt:
- Semmi különöset, csak terelgetem a bikát.
- Hogyan terelgeted? - kérdezte a mester.
- Minden alkalommal, amikor a bika elmászkál füvet enni, miközben dolgoznia kéne, megzabolázom és visszaviszem dolgozni. - válaszolt a szerzetes.
1. Keresem a bikát
Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik
2. Meglátom a nyomokat.
Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?
3. Meglátom a bikát
Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.
4. Elkapom a bikát
Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.
5. Megszelidítem a bikát
Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.
6. Bikán lovagolva hazatérek
Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?
7. Bikát elfelejtve magam maradok
Bikán ülve elérem hegyi otthonomat
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.
8. Ember és bika is elfelejtve
Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.
9. Visszatérés a forráshoz
Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros
10. Tárt karokkal a piacra érek
Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.
2010. május 15., szombat
2010. május 10., hétfő
Nimrud Őstörténeti és Sprituális Szabadegyetem
http://www.nimrudszabadegyetem.hu/sz-kovesdi-maria
Nagyszerű hallgatók, kiváló légkör, hálás vagyok a találkozásokért.
Nagyszerű hallgatók, kiváló légkör, hálás vagyok a találkozásokért.
Amszterdam fölött az é g- f ö l d
Egy évvel ezelőtt április 27-én írtam arról, hogy tradicionálisi japán táncot láttam Kecskeméten. Akkor nem is sejtettem, hogy éppen egy év múlva Tokióban ülök egy Kabuki színi előadás nézőterén és magam is elámulok a varázslattól amit ez a művészet nyújt. Ezek a képek gépen készültek, amikor elindultam Japánba a 12 órás repülőútra.
Majd írok még Japánról, most ennyi.
2009. október 22., csütörtök
Október 22- idegenben
2009. április 27., hétfő
2008. november 26., szerda
yesudian
2008. november 11., kedd
Öreg vagy inkább fáradt ?
Apám sosem szerette ha azt mondják öregszik. Valójában nem is látszott rajta a kora . Arca kisimult és szép volt a legutolsó pillanatig. Ha olykor mégis szóba került az élet idő múlása azt mondta: Tudod kislányom minden anyag elfárad. Ezt el kell fogadni..

Ezen a fotón sok a fáradtság. Hova siet az állandó tevés-vevéssel ez a Mária.?
Nyugi , eddig még mindenki bért a célba, ami lezárja a az élet történetet, Az anyag tudja a dolgát és elfárad magától is. Ugyan mi okunk volna az aggódásra...

Ezen a fotón sok a fáradtság. Hova siet az állandó tevés-vevéssel ez a Mária.?
Nyugi , eddig még mindenki bért a célba, ami lezárja a az élet történetet, Az anyag tudja a dolgát és elfárad magától is. Ugyan mi okunk volna az aggódásra...
Életidő utazás

http://www.youtube.com/watch?v=67J_66hdN-I&feature=related

Ő Picur. Az utcán kóborolt, aztán egy nap beköltözött az udvarba. Úgy kellett rávetni magam, és tűrni, hogy megharapjon ahhoz, hogy kiszabadíthassam a nyaka és feje köré tekert harisnya maradványokat. Biztosan tudna mesélni,...Ma sem engedi magát megsimogatni. Csivava keverék. Megtisztel, hogy itt maradt. Féltem és nagyon szeretem.

Ő Picur. Az utcán kóborolt, aztán egy nap beköltözött az udvarba. Úgy kellett rávetni magam, és tűrni, hogy megharapjon ahhoz, hogy kiszabadíthassam a nyaka és feje köré tekert harisnya maradványokat. Biztosan tudna mesélni,...Ma sem engedi magát megsimogatni. Csivava keverék. Megtisztel, hogy itt maradt. Féltem és nagyon szeretem.
Szabadon
Galagonya novemberi ragyogásban

Néha így tűnik. Máskor úgy- örökké magányosan .
Nemrég vendégségben voltam. Éjszakába nyúlóan tévéztem és így elcsíptem egy remek filmet.. Van néhány film élményem amit sosem felejtek és ugyanaz a témájuk. Mindegyik arról beszél, hogy az élet időben zajló események sorrendje néha összezavarodhat.. Megteheted hogy egy élet időszakra visszalépsz és meglátod mi az a pillanat amikor talán mégsem kellett volna lelépned a járdáról, vagy mégsem kellett volna rácsapni valakire az ajtót. Ha így tettél volna most egészen más helyzetben lennél...Szeretem ezt a játékot mert olykor úgy érzem párhuzamosan több életet élünk. Hát legalábbis egyet például egészen biztosan akkor amikor alszunk és egy másikat amikor ébren vagyunk.
Szabadon . Szabadon szövöm a gondolatot .
Kérem szépen, hol a forgatókönyv írója ? Valamit ő is kavarhat ebben az idő zavargásban , különben hogyan készíthettem volna ezt a fotót novemberben a közelben sétálva....Miért van nyár amikor nincs is ?

Néha így tűnik. Máskor úgy- örökké magányosan .
Nemrég vendégségben voltam. Éjszakába nyúlóan tévéztem és így elcsíptem egy remek filmet.. Van néhány film élményem amit sosem felejtek és ugyanaz a témájuk. Mindegyik arról beszél, hogy az élet időben zajló események sorrendje néha összezavarodhat.. Megteheted hogy egy élet időszakra visszalépsz és meglátod mi az a pillanat amikor talán mégsem kellett volna lelépned a járdáról, vagy mégsem kellett volna rácsapni valakire az ajtót. Ha így tettél volna most egészen más helyzetben lennél...Szeretem ezt a játékot mert olykor úgy érzem párhuzamosan több életet élünk. Hát legalábbis egyet például egészen biztosan akkor amikor alszunk és egy másikat amikor ébren vagyunk.
Szabadon . Szabadon szövöm a gondolatot .
Kérem szépen, hol a forgatókönyv írója ? Valamit ő is kavarhat ebben az idő zavargásban , különben hogyan készíthettem volna ezt a fotót novemberben a közelben sétálva....Miért van nyár amikor nincs is ?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












