"A zenben a tevékenység teljes súlya a szatorira esik. A szatori a felébredés. Nem megvilágosodás, inkább megvillanás. Egyetlen pillanat elég. Aki ennek az egyetlen pillanatnak tapasztalatából nem tudja az összes következményeket levonni, úgyis menthetetlen. Ha pedig megértette, nyugodtan tovább mehet „teát inni és rizst enni”.
Ha valaki a villámcsapás következményeit levonta és annak hatásait realizálta, a valósághatáron átlépett. „Megtaláltad önmagadat - mondja Hsziang-jen. De a kezdetek kezdetétől fogva semmi sem távozott el tőled. Te voltál az, aki a valóság elől szemedet lehunytad. A zenben semmi sem szorul magyarázatra. A zent nem lehet tanítani. A zen által ismereteid nem gyarapszanak. Csak túlmész önmagadon.” Ez az, amit a Vadzsracseddika úgy hív, hogy a gyémántnál keményebb tudás: amikor az ember szabaddá válik önmagától és a létezéstől és az élettől és az éntől. De aki azt hiszi, hogy van megszabadulás, nem nevezhető szabadnak.
A felriasztás módszerét, mint följegyezték, tudatosan először Lin-Csi mester alkalmazta, aki mikor valamilyen nagyképű kérdést intéztek hozzá, felkiáltott: Kvatsz! Ezt a szót a vámhivatalnok használta, amikor az utas a határt átlépte (valósághatár). Kvatsz annyit jelent, mint: Hé! Van elvámolni való? Ki mit csempészik? A határon az agyafúrt szólamok és a körmönfont elméletek érvénytelenek. Színt kell vallani
