2016. július 3., vasárnap
Ajándék- ki is vagy ? Amitabha
Buddha szobrot vettem már többször is. Aztán találkoztam valakivel akinek oda kellett adni. Utoljára a Heim Pál kórházban ajándékoztam meg egy fiúcskát. Talán 6-7 éves lehetett. Rezzenéstelenül üldögélt . Szőke , kopaszra nyírt fejecskéje gömbölyű , formás. Fiam ágya mellett volt az övé. Édesanyja látogatta . Más nem . Nem láttam kibillenni kedvességéből sosem. Mély hatással volt rám. Mielőtt eljöttünk a kórházbőó odaléptem az ágyához és átadtam neki a kis kendőbe csomagolt Buddha szobrot. Kibontotta, rám mosolygott szótlanul. Apró fejhajtás és mehetett tovább mindkettőnk története.
Shambala Tibetet segítő társaság shop-jában vettem ezt a régi szobrocskát. természetes volt hogy ismét venn szerettem volna amikor sok év múltán idevetődtem. nem volt olyan amit ki tudtam volna fizetni. Az eladó megszánt.
- Vidd azt ami ott porosodik évek óta. Úgysem viszik el.
Ő van itt a képeken. Fogalmam sem volt miféle szerzet .
AMITABHA.
írták meg barátaim mikor kérdezgettem őket.
Ki vagy Amitabha ?
2015. június 30., kedd
Ne beszélj róla- lásd, érezd aztán nevezd meg.
Elfelejtettük, hogy sok beszédnek sok az alja. Azaz olyan fölösleges dolgok, amik szépen leülepednének az edény aljára ha egyszer elcsendesednénk.
A gyermek kezdetben gőgicsél, később rámutat arra amit szeretne megkapni és számunkra zavaros halandzsa nyelven gagyog.
Azért kezd beszélni hogy megnevezze a dolgokat, kifejezze akaratát.
Mi már ettől - hála sikeres iskolai éveinknek és beilleszkedésünknek a szokásokba- már nagyon távol vagyunk.
Amikor felnövünk a fejlődésünket új szavak használata kíséri. Azt mondjuk papagáj ,bár talán sosem láttuk, nem símogattuk.
Azt mondjuk kenguru bár nem néztünk a szemébe. Így válunk magunk papagájjá. Memorizáltunk szövegeket, amiket hangoztatunk szüntelen. Közénk és a valódi tapasztalás közé állnak. Így hogyan is juthatunk el ahhoz, hogy a dolgokat annak láthassuk amik.
Végletekre törekvés nélkül nem lenne szabad úgy használnunk új szavakt, új fogalmakat hogy azokról ne legyen elképzelésünk.
Felnőtt fejjel aztán elkezdhetjük kisöpörni, leülepíteni. MI az amivel megtömtük tudásunkat pedig zavaros .. szemét.
Sokat segít, ha arra törekszünk megvizsgáljuk mondatainkat, vajon nem csak panelek-e amiket kényelmes használni, bár nem tudjuk valójában miről beszélünk.
Itt is a kevesebb a több.
GYAKORLAT : amikor állítunk valamit, amikor beszélünk valamiről egyszerű kérdéseken szűrjük át .. Milyen a színe? Hol találom ? LÁttam valahol ? Le tudnám rajzolni ?
A gyermek kezdetben gőgicsél, később rámutat arra amit szeretne megkapni és számunkra zavaros halandzsa nyelven gagyog.
Azért kezd beszélni hogy megnevezze a dolgokat, kifejezze akaratát.
Mi már ettől - hála sikeres iskolai éveinknek és beilleszkedésünknek a szokásokba- már nagyon távol vagyunk.
Amikor felnövünk a fejlődésünket új szavak használata kíséri. Azt mondjuk papagáj ,bár talán sosem láttuk, nem símogattuk.
Azt mondjuk kenguru bár nem néztünk a szemébe. Így válunk magunk papagájjá. Memorizáltunk szövegeket, amiket hangoztatunk szüntelen. Közénk és a valódi tapasztalás közé állnak. Így hogyan is juthatunk el ahhoz, hogy a dolgokat annak láthassuk amik.
Végletekre törekvés nélkül nem lenne szabad úgy használnunk új szavakt, új fogalmakat hogy azokról ne legyen elképzelésünk.
Felnőtt fejjel aztán elkezdhetjük kisöpörni, leülepíteni. MI az amivel megtömtük tudásunkat pedig zavaros .. szemét.
Sokat segít, ha arra törekszünk megvizsgáljuk mondatainkat, vajon nem csak panelek-e amiket kényelmes használni, bár nem tudjuk valójában miről beszélünk.
Itt is a kevesebb a több.
GYAKORLAT : amikor állítunk valamit, amikor beszélünk valamiről egyszerű kérdéseken szűrjük át .. Milyen a színe? Hol találom ? LÁttam valahol ? Le tudnám rajzolni ?
2015. június 13., szombat
2015. április 16., csütörtök
2015. április 15., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)