
Katinka lányommal dugtuk össze fejünket Apámék Aranylakodalma alkalmából rendezett fényképeszkedésen.
kopaszra akarta vágatni bozontom én pedig azt mondtam úgy fogok ordítani, hogy nem tudják majd levágni. Üvölteni kétségtelenül hatásosan tudtam. A város, ahol ekkor éltünk Sztálinváros volt. Nagy boldogságomra megnyílt A Könyvesbolt a Vasmű úton és ha arra jártunk szinte rátapadtam a kirakatára. Anyámat megsegítette a véletlen, mert rádöbbent, hogy könyvért bármire rávehet. Elmaradt az üvöltés. Cseppet sem izgatott a kopaszságomat röhögve csúfoló gyerek had, hiszen amikor egy könyvet lapoztam semmiféle hang nem jutott el hozzám. Még a haj nyíró zizegése sem. A testvéreimet kerestem. Sokszor éreztem, hogy biztonságos közelükben vagyok, ha olvasok.
a könnygáz miatt. A tüntetések hetek óta tartanak és a szerzetesek mindenütt élő falként óvják a lakosságot .

mikor első nyugat európai utazásaim egyikén nagyon sok kilométerre kerültem Magyarországtól, egyszer csak szomorú lettem és hallgatag. Fentről alánézve rajzolódott ki az ellenállhatatlan változás, ahogyan egyre több autósztráda szeli át a világot és olyannak tűntek mintha elhalt bőr lemezek lettek volna egy ember testén. Az ember pedig bár tűri és nem vakarja le őket magáról, de alatta lassan elhal az élet. Minden beton pikkely újabb akció arra, hogy betömjék a bőr lélegző pólusait. Fájdalmas volt az érzés és odébb kellett mennem a társaságtól , szememet lehunyva álltam pár pillanatig. Amikor megnyugodtam megláttam, hogy a járda szélén, egy hasadékban pitypang sárgállik. Hiszen én az Alpokban vagyok és egy szuper benzin-kút-komplexum van a hátam mögött!? Mit keresel Te itt ! Senki sem hívott, nem ültetett, legtöbben észre sem vesznek.Sőt, gyom, gaz vagy! Majdnem megszólaltam, annyira megdöbbentett a kis virág hetyke szemtelensége, ahogyan szépségesen felrúgja a precíz gépezet működését.
