2008

Szalmakutya visszalép a csendbe.2008 nem a szalmakutyaság ideje.http://gralmaris.blogspot.com az új időszak.

Egy nap egy élet

Minden nap egy-egy élet és egész életed alig egy napnyi.

Képek Kassáról.

Vallásközösség - iskola

Amikor Ajtony fiam elkezdte tanulmányait a Tan Kapuja buddhista főiskolán elmentem az évnyitóra . Megnyugodva tértem haza . Ugyanazt a kettősséget tapasztaltam, ami másutt is megjelenik, ha valahol egyszerre akarnak a hit és tudás lován egyszerre lovagolni. Itt annyiban szerencsésebb a helyzet, mint más "szellemi iskolákban", hogy laza kapcsolata van hiten alapuló egyháznak és a szellemi iskolát járni kívánóknak. Választhat valaki úgy, hogy az egyikhez tartozik a másikhoz nem. Aztán az évek múlásával a "tanuló" akár valamelyik átadási vonalhoz (egyház ) is csatlakozhat.

Egy másik szellemi iskola, - amit lehetőségem volt megismerni - , önmagát semmiképpen sem tekinti egyháznak, de vallás közösségnek jegyezteti magát. Tanulónak nevezi tagjait, bár nincs tanító és nincs érték rend ami bárki számára megmutatná "hol tart a tananyagban ", vagyis inkább a tanuló hitén alapul mit is "tanult meg ". Az a fontos, hogy ŐK úgy gondolják tudják miért jó a dolog úgy ahogy van. Nem probléma ha egy csapat beszáll egy hajóba ahogy mondani szokás, és nem kérdezi meg mikor indul, hová tart és ki a kapitány stb. Még ha néha be is mondják a hangos bemondóba, hogyan is állunk a menetrend változásával, csak az fontos elhiszünk-e bármit. Nem az a fontos igaz-e.... Minél inkább a hitet láttam eddig uralkodni valahol, annál több formában találkoztam ott azzal, hogy ennek igazát bizonygassák.

Ez mind csupa szó facsarás, ami elszomorít, ha emberek ezek miatt úgy gondolják vannak dolgok amik szembefordítják őket. Arról nem is szólva ha úgy gondolják egyik jobb mint a másik .... Olyan időt élünk amikor nagyon fontos megtalálni azt ami a formákat képes összekötni. Sokkal inkább ebben lelhetünk tartós örömet, mint abban ha megtaláljuk mi az ami elválaszthat...

Buddha szobrok Buda-pesten

2006 Tan Kapuja buddhista főiskolán készült Ajtony évnyitóján.

Cipők és Ősemlékezés.

Bodri Ferenc grafikája (http://www.bodriferenc.cjb.hu)
Az első tudatos emlékem erről a világról, kb 2-3 éves korom közé tehető, Egy pince lakásban laktunk. Rendkívül tiszta és szép volt köröttem minden. hatalmas pihe dunyha alá bújhattam esténként és nagyon jól éreztem magam. Az esti elalvások nagyon jól elringattak. Aztán egyszer felnéztem és teljesen mást láttam mint amire valahol legbelül számítottam. A mi ablakunk a járda szinten volt és így az emberek mint mozgó cipős lábfejek nyüzsögtek . KÉPtelen voltam felfogni minek viselik a lábukon azt a valamit. Megértettem, hogy eltévedtem. Nem vagyok otthon. Ez az idegen érzés olyan mélyen beleette magát csontjaimba, hogy a mai napig fogva tart. Az ősi törvény : Nézd meg és menj tovább ! Ebben a formában él zsigereimben. Tovább, tovább.

Tudom, hogy ez egy nagyon személyes élmény. Abban mégis biztos vagyok, hogy különböző képi formákkal de sokaknak megadatik ugyanez a belső élmény és ebből erőt meríthetnek ahhoz hogy tovább menjenek, ha valaha is tartósabban lehorgonyoznának valahol és azt hinnék, megérkeztek.

Felnőtt fejjel Freud Álomfejtésébe mélyedve a cipő jelképét természetesen megkerestem. Persze ebből is a szexuális életre következtet vissza a"mester" . nem nehéz asszociálni mit jelent, ha szűk a cipő bő stb. Arról nem találtam semmit mit jelent, ha idegen. Ehhez már Junghoz kell tovább lépni. Aztán Jung kapcsolatba tudja hozni olvasóját azzal az őstudásra emlékezéssel ( kollektív tudatalattival) , ami teljesen normális dolog. Vagyis teljesen normális élményünk, hogy idegenek vagyunk. teljesen normális mindazoknak akik ÖS-EMLÉKEZNEK. Akik pedig ősemlékeznek megtalálják a szexualitás szakrális mozzanatait és mindazt aminek tudása időszerű. Mi az hogy időszerű? Az érettségünk foka. Mindössze annyi, hogy nem állunk meg valami felismerésének a boncolgatásánál, hanem megjelenik ez minden mozdulatunkban, szavak nélkül mégis tudatosan.. Elegendő ha egyszer életünkben teljes odaadásal kimondunk valamit, hogy igaz. Kimondjuk, hogy ez itt nem AZ. Na bumm és akkor mi van ? Mondták ifjú koromban a vagány srácok. Mit is mondhatnék erre. FOGALMAM sincs.

Katinka és Ganya Szenendrén

Katinka lányom nemcsak az ikrek jegyében született, hanem jobbik felem.

Ajtony

Másodszülött fiam Ajtony, aki visszajött .

Mátyás születik

Bottyán Katalin alkotása. Ma van Mátyás fiam születése napja. Már tudom, hogy ősidők óta kísérjük egymást.

Comenius

A világ labirintusa és a szív paradicsoma:


XLVIII. fejezet
Az istenfélőknek teljes a békesség

A világ, úgymond nem oly nagy, hogy ne lehetne elviselni, s nem annyira becses, hogy ne lehetne róla lemondani, ezért az igaz keresztényt sosem szomorítja el az, hogy vágyódik valamire, sem az hogy megtagadott magától valamit. Mert mindenben Istenre, tanúságtévőjére és bírájára hagyatkozik s hiszi, hogy a maga idejében végül sor kerül mindennek a felülvizsgálására, megújítására, és igazságos elrendezésére.
Az Isten embere nem engedi magát kizökkenteni nyugalmából, a világ zűrzavarától sem. Sok minden nincs ínyére, de ezért nem emészti, nem gyötri magát. Menjen visszafelé, ami előre menni nem akar, essen le, ami állni nem akar, pusztuljon ami nem akar vagy nem tud megmaradni. Miért gyötrődne ezen a keresztény akinek a lelkiismerete tiszta és rendezett és szívében pedig ott van Isten malasztja? Ha az emberek nem akarnak a mi szokásunkhoz idomulni, idomuljunk mi az övékhez, amennyire csak lelkiismeretünktől tehetjük. Igaz, hogy a romlott világ egyre romlottabb lesz, de megjavíthatjuk-e azzal, hogy gyötrődünk miatta?

Matyók és fuvola

A kép idén augusztusban Kácson készült Bottyán Katalin kiállításának megnyitóján. A teremben a Égerházi Réka fuvolájával varászolt. Mindnyájan ennek hatása alat állunk . A mezőkövesdi asszonyok matyó viseletben és Szirka édesapjához símulva ...a többi a lelkekben. Minden résztvevőt megérintett a kiállítás és a hangok is. reméljük lesz ismét Kács és összejöhetünk újra.

Kácsi patak

Kácson a patak mellett új barátokkal "dugjuk össze fejünket" Szirka szüleivel , Réka, Gabi és a fotót készítő Kati együttlétével elindult valami. Szirka baba blogját valami csoda teljesüléseként olvassák olyan sokan. Mi együtt örülünk velük, hogy ismét bebizonyosodik a világnak mennyi csodálatos képesség szunnyad a gyerekekben, és erre alapozva a gyermeket "kis világként" mikrokozmoszként megközelítve meg tudják mutatni a gyerekek az ő világuk nagyszerű értékeit. reménykedünk, hogy megtalálják egymást a felnőttek, akik hasonló értékerendűek és szívesen tesznek is a gyermekekért..

Pataki oroszlán

A sárospataki vár bejáratát is oroszlánok őrzik. Összedugtuk a fejünket és ez is csodás pillanat volt Ez volt az a nap amikor éppen bejelentették, hogy visszaadja Oroszország a Rákóczi könyvtár könyveit. Véletlenül éppen Patakon voltunk néhányan és a Református iskola Igazgatójával együtt fohászkodtunk a beszélgetésünkor, bárcsak így lenne. A könyvek ma már itthon vannak. A társak, akik akkor elkísértek már nagyon távolinak tűnnek.

Szalmakutya iskola

A tanító néni kedvesen éneklő hangon mondókát ismételt a gyerekekkel együtt. 1959. Nem rosszabb év mint a többi.




Egy Szalmakutya már 6 éves a többiek már időtlenek. A testvéri kínai nép hadserege lerohanja a tibeti kolostorokat. Szalmakutya erről semmit sem hall. Senkinek sem beszél visszatérő álmáról, a hosszú utazásról Kínába. Az úton ezer veszély és ő a legkülönfélébb dolgok bőrébe bújva rejtőzik el a katonák elől. Álmában sorra megéli mit jelent állatnak, ruhának, és rejtőzködő bűzlő teve hajcsárnak lenni. Aztán egyszer csak olyan fém. kupak lesz belőle, amit nappali ébrenlétben a sörös üvegekre tesznek. A katonák megfogják a kupakot és beviszik az országba , csillogó különlegességnek látják. Nem láttak még ilyesmit.Ez is olyan álom amit akkor egyáltalán nem "értett" ,mégis pontosan megmaradt minden képe a felnőtt korra is. Ma már egyszerű. Nem kell kardot rántani, mindenki meg találja mi emészti el őt. Az európai technika következményei...

Térjünk vissza 1959-re. A tanító néni nagyon kedves volt, de Szalmakutya mégis az ablakhoz rohant és kiabálva mutatott az égre. Csíkhúzó ! Repülő kondenzcsíkja ívelt a kék égbolton. Ilyent még sosem látott. Amikor gyermekről van szó akkor a sosem, nem azt jelenti, hogy abban az életében, hanem sokkal tágabb idő teret. Ez valódi sosem volt. A gyermeki - tudat számára ez valódi élmény volt, nem egyszerűen a kíváncsiság élvezete.

A tanítás megszakadt. A gyermekek odarohantak az ablakhoz és sikongatva tapsoltak. A tanító néni tiszta szíve az örömmel együtt ragyogott a gyerekekkel. Integettünk. Sok-sok öröm. Bátor lelkek öröme, akik ekkor már nem voltak a kolostorok falai között Tibetben és mégis ott voltak. Valamennyien, akik valaha megélték az inkvizíciós gyilkolást legyen az a katár föld máglyája vagy a tibeti kolostor padlójára omló vér áradat, egyszer együtt integetnek, de ennek az iskolának nincsenek falai.