2008. november 11., kedd

Öreg vagy inkább fáradt ?

Apám sosem szerette ha azt mondják öregszik. Valójában nem is látszott rajta a kora . Arca kisimult és szép volt a legutolsó pillanatig. Ha olykor mégis szóba került az élet idő múlása azt mondta: Tudod kislányom minden anyag elfárad. Ezt el kell fogadni..


Ezen a fotón sok a fáradtság. Hova siet az állandó tevés-vevéssel ez a Mária.?
Nyugi , eddig még mindenki bért a célba, ami lezárja a az élet történetet, Az anyag tudja a dolgát és elfárad magától is. Ugyan mi okunk volna az aggódásra...

Életidő utazás


http://www.youtube.com/watch?v=67J_66hdN-I&feature=related

Ő Picur. Az utcán kóborolt, aztán egy nap beköltözött az udvarba. Úgy kellett rávetni magam, és tűrni, hogy megharapjon ahhoz, hogy kiszabadíthassam a nyaka és feje köré tekert harisnya maradványokat. Biztosan tudna mesélni,...Ma sem engedi magát megsimogatni. Csivava keverék. Megtisztel, hogy itt maradt. Féltem és nagyon szeretem.

Szabadon

Galagonya novemberi ragyogásban




Néha így tűnik. Máskor úgy- örökké magányosan .

Nemrég vendégségben voltam. Éjszakába nyúlóan tévéztem és így elcsíptem egy remek filmet.. Van néhány film élményem amit sosem felejtek és ugyanaz a témájuk. Mindegyik arról beszél, hogy az élet időben zajló események sorrendje néha összezavarodhat.. Megteheted hogy egy élet időszakra visszalépsz és meglátod mi az a pillanat amikor talán mégsem kellett volna lelépned a járdáról, vagy mégsem kellett volna rácsapni valakire az ajtót. Ha így tettél volna most egészen más helyzetben lennél...Szeretem ezt a játékot mert olykor úgy érzem párhuzamosan több életet élünk. Hát legalábbis egyet például egészen biztosan akkor amikor alszunk és egy másikat amikor ébren vagyunk.

Szabadon . Szabadon szövöm a gondolatot .

Kérem szépen, hol a forgatókönyv írója ? Valamit ő is kavarhat ebben az idő zavargásban , különben hogyan készíthettem volna ezt a fotót novemberben a közelben sétálva....Miért van nyár amikor nincs is ?






2008. január 8., kedd

2008


Szalmakutya visszalép a csendbe.2008 nem a szalmakutyaság ideje.http://gralmaris.blogspot.com az új időszak.

2007. december 31., hétfő

2007. december 20., csütörtök

Vallásközösség - iskola

Amikor Ajtony fiam elkezdte tanulmányait a Tan Kapuja buddhista főiskolán elmentem az évnyitóra . Megnyugodva tértem haza . Ugyanazt a kettősséget tapasztaltam, ami másutt is megjelenik, ha valahol egyszerre akarnak a hit és tudás lován egyszerre lovagolni. Itt annyiban szerencsésebb a helyzet, mint más "szellemi iskolákban", hogy laza kapcsolata van hiten alapuló egyháznak és a szellemi iskolát járni kívánóknak. Választhat valaki úgy, hogy az egyikhez tartozik a másikhoz nem. Aztán az évek múlásával a "tanuló" akár valamelyik átadási vonalhoz (egyház ) is csatlakozhat.

Egy másik szellemi iskola, - amit lehetőségem volt megismerni - , önmagát semmiképpen sem tekinti egyháznak, de vallás közösségnek jegyezteti magát. Tanulónak nevezi tagjait, bár nincs tanító és nincs érték rend ami bárki számára megmutatná "hol tart a tananyagban ", vagyis inkább a tanuló hitén alapul mit is "tanult meg ". Az a fontos, hogy ŐK úgy gondolják tudják miért jó a dolog úgy ahogy van. Nem probléma ha egy csapat beszáll egy hajóba ahogy mondani szokás, és nem kérdezi meg mikor indul, hová tart és ki a kapitány stb. Még ha néha be is mondják a hangos bemondóba, hogyan is állunk a menetrend változásával, csak az fontos elhiszünk-e bármit. Nem az a fontos igaz-e.... Minél inkább a hitet láttam eddig uralkodni valahol, annál több formában találkoztam ott azzal, hogy ennek igazát bizonygassák.

Ez mind csupa szó facsarás, ami elszomorít, ha emberek ezek miatt úgy gondolják vannak dolgok amik szembefordítják őket. Arról nem is szólva ha úgy gondolják egyik jobb mint a másik .... Olyan időt élünk amikor nagyon fontos megtalálni azt ami a formákat képes összekötni. Sokkal inkább ebben lelhetünk tartós örömet, mint abban ha megtaláljuk mi az ami elválaszthat...

Buddha szobrok Buda-pesten



2006 Tan Kapuja buddhista főiskolán készült Ajtony évnyitóján.

2007. december 19., szerda

Cipők és Ősemlékezés.

Bodri Ferenc grafikája (http://www.bodriferenc.cjb.hu)
Az első tudatos emlékem erről a világról, kb 2-3 éves korom közé tehető, Egy pince lakásban laktunk. Rendkívül tiszta és szép volt köröttem minden. hatalmas pihe dunyha alá bújhattam esténként és nagyon jól éreztem magam. Az esti elalvások nagyon jól elringattak. Aztán egyszer felnéztem és teljesen mást láttam mint amire valahol legbelül számítottam. A mi ablakunk a járda szinten volt és így az emberek mint mozgó cipős lábfejek nyüzsögtek . KÉPtelen voltam felfogni minek viselik a lábukon azt a valamit. Megértettem, hogy eltévedtem. Nem vagyok otthon. Ez az idegen érzés olyan mélyen beleette magát csontjaimba, hogy a mai napig fogva tart. Az ősi törvény : Nézd meg és menj tovább ! Ebben a formában él zsigereimben. Tovább, tovább.

Tudom, hogy ez egy nagyon személyes élmény. Abban mégis biztos vagyok, hogy különböző képi formákkal de sokaknak megadatik ugyanez a belső élmény és ebből erőt meríthetnek ahhoz hogy tovább menjenek, ha valaha is tartósabban lehorgonyoznának valahol és azt hinnék, megérkeztek.

Felnőtt fejjel Freud Álomfejtésébe mélyedve a cipő jelképét természetesen megkerestem. Persze ebből is a szexuális életre következtet vissza a"mester" . nem nehéz asszociálni mit jelent, ha szűk a cipő bő stb. Arról nem találtam semmit mit jelent, ha idegen. Ehhez már Junghoz kell tovább lépni. Aztán Jung kapcsolatba tudja hozni olvasóját azzal az őstudásra emlékezéssel ( kollektív tudatalattival) , ami teljesen normális dolog. Vagyis teljesen normális élményünk, hogy idegenek vagyunk. teljesen normális mindazoknak akik ÖS-EMLÉKEZNEK. Akik pedig ősemlékeznek megtalálják a szexualitás szakrális mozzanatait és mindazt aminek tudása időszerű. Mi az hogy időszerű? Az érettségünk foka. Mindössze annyi, hogy nem állunk meg valami felismerésének a boncolgatásánál, hanem megjelenik ez minden mozdulatunkban, szavak nélkül mégis tudatosan.. Elegendő ha egyszer életünkben teljes odaadásal kimondunk valamit, hogy igaz. Kimondjuk, hogy ez itt nem AZ. Na bumm és akkor mi van ? Mondták ifjú koromban a vagány srácok. Mit is mondhatnék erre. FOGALMAM sincs.

2007. december 10., hétfő

Comenius


A világ labirintusa és a szív paradicsoma:


XLVIII. fejezet
Az istenfélőknek teljes a békesség

A világ, úgymond nem oly nagy, hogy ne lehetne elviselni, s nem annyira becses, hogy ne lehetne róla lemondani, ezért az igaz keresztényt sosem szomorítja el az, hogy vágyódik valamire, sem az hogy megtagadott magától valamit. Mert mindenben Istenre, tanúságtévőjére és bírájára hagyatkozik s hiszi, hogy a maga idejében végül sor kerül mindennek a felülvizsgálására, megújítására, és igazságos elrendezésére.
Az Isten embere nem engedi magát kizökkenteni nyugalmából, a világ zűrzavarától sem. Sok minden nincs ínyére, de ezért nem emészti, nem gyötri magát. Menjen visszafelé, ami előre menni nem akar, essen le, ami állni nem akar, pusztuljon ami nem akar vagy nem tud megmaradni. Miért gyötrődne ezen a keresztény akinek a lelkiismerete tiszta és rendezett és szívében pedig ott van Isten malasztja? Ha az emberek nem akarnak a mi szokásunkhoz idomulni, idomuljunk mi az övékhez, amennyire csak lelkiismeretünktől tehetjük. Igaz, hogy a romlott világ egyre romlottabb lesz, de megjavíthatjuk-e azzal, hogy gyötrődünk miatta?

2007. december 8., szombat

Matyók és fuvola


A kép idén augusztusban Kácson készült Bottyán Katalin kiállításának megnyitóján. A teremben a Égerházi Réka fuvolájával varászolt. Mindnyájan ennek hatása alat állunk . A mezőkövesdi asszonyok matyó viseletben és Szirka édesapjához símulva ...a többi a lelkekben. Minden résztvevőt megérintett a kiállítás és a hangok is. reméljük lesz ismét Kács és összejöhetünk újra.